17.rész-Válás.

• • Nemsokára leszállt az este. Nagyon elégedett voltam magammal, hogy ilyen sok időt töltöttem anyával. Lassan a park széle felé ballagtunk, mellettünk pedig lassan világítani kezdtek az utcalámpák, a sötétedés kezdetét jelezve.
    - Na és hol fogsz aludni? – kérdeztem, mikor leintettünk egy taxit.
    - Nálad, természetesen. – megmerevedtem, ahogy kinyitottam az ajtót. Ettől féltem. – Igénybe veszem az egyik vendégszobádat. Persze csak ha nem zavarok.
    - Dehogyis! – vágtam rá, de persze egészen mást gondoltam.
    Mikor a házhoz értünk, anya kiment vécére. Előhúztam a telefonomat és Liam számát tárcsáztam. Elmondtam neki mi a helyzet, mire mondta, hogy maradjak csak otthon majd holnap találkozunk. Épp akkor tettem le e telefont, mikor anya mellém állt.
    - És még mindig jársz Lionel-lel? – kérdezte anya csak úgy mellékesen.
    - Liam a neve. – javítottam ki. – És igen, még mindig vele járok.
    Anya legyintett, majd a nappali felé vette az irányt. Bekapcsolta a tévét én pedig a konyhába mentem. Összecsaptam valami gyors kaját és bevittem anyának.
    - Na és meddig maradsz? – kérdeztem, miközben ettünk.
    - Nem tudom. – válaszolta. – Valószínűleg holnapig.
    Bólintottam. Az este további részében nem szóltunk egymáshoz. Csak néztük a tévét, én pedig tíz körül úgy döntöttem, elteszem magam másnapra. Letusoltam és bevetettem magamat az ágyba. Másnap egész korán keltem. Kómásan és kócosan leballagtam a konyhába, hogy vadásszak magamnak valami reggelit. Nagy meglepetésemre anya várt lent, egy nagy tál palacsintával és egy pohár narancslével. Már fel volt öltözve, biztosan korán kelt, hogy megcsinálja a kaját. Leültem és habzsolni kezdtem a lekváros finomságot.
    - Ma hívtak, hogy ma mégsem tudok hazamenni. – mondta anya, miközben a palacsintát ettem. – Takarítják a házat, vagy mi a csuda.
    - Aha. – mondtam és ránéztem. Éppen a telefonjával babrált, de valahogy sántított ez a háztakarítás mese. De inkább vállat vontam és ettem tovább. Liam-mel megbeszéltük, hogy együtt ebédelünk. Elmondtam anyának ő csak bólintott és telefonált tovább.
    Felvettem egy farmert és egy pólót, kisminkeltem magam, megcsináltam a hajamat és már indultam is. Liam egy elegáns, de mégis visszafogott étterembe vitt. Miközben az ebédünket fogyasztottunk, kérdezgetni kezdett.
    - Na és meddig marad anyukád? – kérdezte.
    - Azt mondta ma elmegy, de valami háztakarítás miatt még maradnia kell.
    - Értem. Akkor egyhamar nem jössz vissza hozzánk, igaz?
    - Hát nem hinném, de majd meglátjuk.
    Utána még sétáltunk egyet az utcán. Nagyon jól éreztem magam vele, mint mindig, de aztán el kellett köszönnie egy csókkal, mert el kellett mennie. Én is hazaindultam. Anya a nappaliban volt, lábujjhegyen a háta mögé osontam, hogy megijesszem. De anya sírt. A könnyeit törölgetve üldögélt a kanapén.
    - Mi történt? – kérdeztem, mire összerezzent és nyugodtnak próbálta tettetni magát, de nem ment neki valami jól. – Látom hogy van
• • valami baj.
    - Jó. – hagyta rá, majd újra sírni kezdett. – Az a helyzet hogy nem takarítás miatt maradok itt. Apád és én válunk.
    - Hogy micsoda?! – kérdeztem megmerevedve. -Ezt nem hiszem el.
    ~Vége.
    Lilla.