11.rész- Félreértés

Reggel 7 óra. Ordibálnak. Ordibálnak a házam előtt....Várjunk csak. Miért ordibálnak a házam előtt ?
Ez a kérdés merült fel bennem, amikor felébredtem. Gyorsan kinéztem az ablakomon, és megláttam egy csomó fotóst.
-Ilyen is régen volt.-mormogtam dühösen. Felkaptam egy köntöst és egy papucsot, majd a legnagyobb oltogatásokat kitalálva, kiléptem a bejárati ajtón. Az összes gép egyszerre kezdett el kattogni. A szemem 2 perc alatt megfájdult és alig tudtam a kapuig elmenni, épp szemmel.
-Maguk meg mit csinálnak itt ?-üvöltöttem. mindenki egyből ordította a választ, de semmit nem értettem belőle. Kétségbeesetten néztem az elől lévő paparazzira, akit amúgy ismertem,15 éves korom óta mindig ő fényképez. az oldal táskájából kivett egy újságot és a kezembe nyomta.
Az cím.: Liam Payne dobja Cherylin Thornet ?
Szörnyülködve néztem a címet, tekintettel arra hogy nem is járunk. Volt ott egy kép, amin egy idegen csajjal csókolózik, és volt egy kisebb kép, amin éppen megölelt engem. A kép látszólag azon a napon készült, amikor Liammel találkoztunk először, a csókolózós kép pedig, az ingjéről levéve...tegnap készült.
A szívem összetört. Mégse tudtam sírni. Inkább felnéztem az újságból vigyorogtam eggyet, és bementem a házba. A paprazzik pár perc múlva elrohantak, gondolom holnap úgyis meglátom hogy ebből mit hoznak ki.
Én addig felöltöztem. Egy fekete csőnacit viseltem, fekete szűk toppal, és egy piros dzsekivel, lábamon egy hatlamas sarkú fekete cipő. A szememet erősen kihúztam, és indulásra készen voltam. Hogy hova ? Azt nem tudtam, de az újságot magammal vittem.
Végig furikáztam a fél városon. Liamet és a többieket kerestem. A többieket nem is. inkább csak Liamet. Gondolkoztam. Hol lehetnek délben ? Liam mesélte hogy reggel korán kelnek, mennek egy rádióhoz. Talán az egyik Starbucksban vannak. És hogy tudtam.
A parkolóban megláttam Liamet és a fiúkat, akik egy kávé kiséretében beszélgettek. Vigyorogva bementem, és mielőtt bármit mondhattak volna, a Liam előtt lévő kávét ráöntöttem. Liam eddig a percig észre sem vett. Az ott dolgozók, és a többi vendég felsikoltott. Ez engem egy cseppet sem érdekelt. Liam a hirtelen forróságtól felállt és rámnézett. Rámosolyogtam, és lecsaptam az újságot az asztalra.
-Csak hogy tudd, kivel szórakozol-mondtam, és elmentem. A körülöttem lévők csodálkozva néztek én pedig mielőtt kimentem volna, meghajoltam.
A kocsiba ülve, még ránéztem a kávézóra. nem csak azért, mert belegondoltam abba hogy egy időre ki vagyok innen tiltva, hanem azért hogy lássam Liam reakcióját. Liam az arcát fogta, és ügyet sem vetve a nyakán csöpögő forró kávéra, elejtett néhány könnycseppet. A fiúk körülötte álltak, a pincérek törülközőket hoztak, de ő ügyet sem vetett rá. Ez csak még jobban megfájdította a szívem. De nem érdekelt.
A nap többi része jól telt, életemben először kipanaszkodtam magam anyámnak is, aminek ő roppant örült bár nem tudott nagyon semmi szívmelengetőt mondani.
Olyan 7 óra fele már lefekvésre készültem, fáradt voltam, és véget akartam vetni ennek a napnak, mikor meghallottam a kinntről jövő zenét. A kedvenc számom volt az. Coldplay-Yellow. Gyorsan kinéztem az ablakon és megláttam Liamet. A kertemben. A riasztó nyaral, vagy mi ? A telefonjára erősített hangszórókat tartotta és rámmosolygott. Nehezen, de visszafojtottam a nevetést és komoly arccal odaszóltam.
- Hát te ?
- Csak bocsánatot kérni jöttem.-jöttem.
-Felesleges.
- Nem, nem az.-mondta.- Nézd ez a egész egy nagy...
-Nem érdekel ha más lányokkal találkozol, beszélsz vagy csókolózol. Nem érdekel. De akkor miért hülyítettél ?
-Ez egy régebbi kép. Még az x factor közben készült, gondolom egy fan, vagy egy paparazzi volt, de csak most tették nyilvánosság elé. Látod.-mutatta föl az újságot.- Itt még ilyen "buzi" hajam van, ahogy te mondanád.
Sokkos állapotban rohantam az asztalomhoz, hogy megnézzem a képet. Lefagytam. Valóban, buzis haja volt, ami a mostani gyönyörű fürtjeihez egyáltalán nem hasonlít. lassú léptekkel ballagtam vissza az ablakhoz, és ránéztem Liamre.
-Mostmár hiszel nekem ?-kérdezte mosolyogva.
Ismét a fellegekben voltam. Mosolyogtam egyet majd kirohantam a házból. Kiértem a kertbe, és a nyakába ugrottam. És...megcsókoltam. Mióta vártam erre, te jó isten. Mostmár hivatalosan is együtt vagyunk. legalábbis nekünk ez elég hivatalos volt.
Mjad egymás szemébe néztünk, ő pedig lágy hangon, suttogva megszólalt.
-Szeretlek.-én csak bólintottam, és a sírás kerülgetett. Végre találtam valakit, aki szeret.
Új kezdet....biztos vagyok benne, hogy ez az.
~Vége.
Vanda.