13.rész-Újabb veszekedés.

Liam lent várt, én pedig csak egy fehér csőnadrágot és egy meleg, bő pulcsit vettem fel. A hajamban hagytam a kendőt, hogy ne zavarjanak a tincseim. Már felbontotta a pizzát, egy szelet hiányzott.
Bocsi. – mondta bűnbánó arccal. Hihetetlenül édes volt. – Nagyon éhes voltam.

Én csak mosolyogtam és levágtam magamat mellé. Vettem egy szelet pizzát, és benyomtam a tévét. Éppen az MTV ment, a One Direction egyik számát játszották. Liam-re néztem ő vigyorgott és átölelt.

A nap további része tökéletesen telt. Csak tévét néztünk és beszélgettünk és persze kajáltunk. Még nem éreztem magam ennyire boldognak. Aztán eljött az este és el kellett búcsúznunk. Kiderült hogy mára lemondta minden programját csak hogy velem lehessen. Megcsókoltuk egymást, hosszan és mosolyogva váltunk el. Szinte berepültem a házba, olyan vidám voltam. Semmi sem szomoríthatott el. Legalábbis azt hittem.

Reggel fitten ébredtem. Kiugrottam az ágyból és azonnal felöltöztem. Egy fekete csőnadrágot, egy csíkos pólót és egy narancssárga kapucnis kardigánt vettem fel. Úgy döntöttem megnézek valami filmet, úgyhogy előkerestem az Alkonyatot. Hátradőltem és néztem a nyálas vámpírokat. Arra gondoltam hogy nekem ennél sokkal jobb pasim van. Megcsörrent a telefonom. Anya volt az. Remek.

• Mi az? – kérdeztem és leállítottam a DVD-t.
• Menj fel a netre. – mondta gondterhelten. Nem tudtam miről van szó, de azért lehoztam a nappaliba a laptopomat és bekapcsoltam. Azonnal felmentem valami pletykaoldalra, azt hittem anya valami botrányba keveredett vagy ilyesmi. Hát nagyon tévedtem. A pletykaoldalon nagybetűkkel ez a cím állt: Liam Payne új barátnője!

Először azt hittem, rólam van szó, de ismét tévedtem. Megnyitottam a hírt, és egy képet találtam amin Liam egy csajjal csókolózik. Sophie-val. Így hangzott a cikk:

„ Forrásaink szerint úgy tudjuk, tegnap este a One Direction szívtiprója dobta barátnőjét, Cherly Thorne-t. Aztán mindenki meglepődött mikor a fotósaink egy képet készítettek ahogy Liam volt csaja legjobb barátnőjével. Úgy látszik a fiú hamar továbblépett.”

Nem akartam elhinni. Miközben a cikket olvastam és a képeket néztem elsírtam magam. Inkább lecsuktam a gépet, vagyis inkább levágtam. Lefutottam a konyhába és kivettem egy doboz fagyit a mélyhűtőből. Nem akart lejönni a fedele, úgyhogy földhöz vágtam. Az egész padló tiszta eperfagyi lett. Letérdeltem és bőgtem. Úgy éreztem magam mint akinek idegösszeomlása van. Nem hittem volna ezt sem Liamről sem Sophieról. Miért nem mondták el? Még az is jobb lett volna. Muszáj volt megosztanom valakivel a bánatom. Előkaptam a telefonomat és még mindig a földön ülve telefonáltam. Olyasvalakit hívtam, akitől nem kértem volna tanácsot, hiszen sosem volt szimpatikus nekem. De szükségem volt valakire.

Megbeszéltük, hogy azonnal indul hozzám. Nem mondtam semmi részletet, de a sírós hangomtól megijedt, és mondta hogy azonnal elindul. Nemsokára egy kocsi zúgását hallottam kintről. Majd kopogást. Nyitva volt az ajtó, hát bejött. Kiabáltam hogy a konyhában vagyok, és nemsokára meg is jelent előttem Harry aggódó arca.

• Mi történt? – kérdezte. Én csak mondtam hogy nézze meg a laptopomat. Felállt és eltűnt egy időre. Én addig megpróbáltam menteni a menthetőt ami a fagyiból maradt, de az összes a földön kötött ki. Már nem sírtam annyira, inkább csak belül fájt nagyon. Nemsokára Harry visszajött és leesett állal ült le mellém.
• Ezt nem gondoltam volna Liam-ről. – mondta én pedig szipogni kezdtem. Azt hittem védeni fogja. – Szerintem ez csak egy félreértés.

Hát persze. Egyből védeni kezdi. Pedig az egész Liam hibája. Nem válaszoltam semmit csak megráztam a fejem. Harry megölelt. Nem toltam el magamtól, jól esett az ölelése.

A nap további részét Harry-vel töltöttem. Beraktunk néhány horrorfilmet hogy eltereljük a figyelmemet. De a sok szellem meg ilyesmi közben csak Liam-re tudtam gondolni. Még csak fel se hívott. Ez bosszúért kiált, gondolta az agyam. De a szívem mélyén tudtam hogy rá kell hagynom az egészet. Harry kedvesen felajánlotta hogy nálam alszik, de én kitereltem az ajtón és befeküdtem az ágyba. Még egy csomó ideig a plafont néztem, aztán lehunytam a szemem. De akkor kiabálást hallottam lentről. Kiugrottam az ágyból és egy baseball ütővel a kezemben leoldalaztam a lépcsőn. Lent Liam állt, kabátban, ázottan, mivel kint zuhogott az eső.

- Mit akarsz? – kérdezte és letettem az ütőt. Ő bocsánatkérésbe kezdett, és magyarázkodni kezdett.

- Ő támadott le engem! Én nem akartam ezt!

Hinni akartam neki, de nem ment.

• Menj el! – mondtam halkan, az ő arcán pedig könnycseppek gördültek le.
• Tessék? – megismételtem. Ő bólintott és letette a bonbont amit hozott nekem, majd kilépett az ajtón. Elsírtam magam. Majd felhívtam anyát.
• Jól vagy kicsim? – kérdezte anya együtt érzően.
• Haza akarok menni. – mondtam. – Holnap elkezdek pakolni hogy minél előbb indulhassak.
• Rendben. Lefoglalok egy jegyet az első osztályra.

Tudtam hogy ez a helyes. Legalább minél messzebb kerülök tőlük és soha többé nem látom a One Direction-t.
~Vége.
Lilla.