Ami azt illeti, elég nagyot estem. Végtelenül szerencsétlennek éreztem magam. A fehér IPhoneom-szerencsére- a fűbe esett. A szánalmat felváltotta a düh. Iszonyú mérges voltam.
-Te mi a..?- néztem fel azért, hogy jól kioszthassam az illetőt, attól függetlenül hogy nem ő volt a hibás. De megdermedtem. A világ legszebb arca meredt rám értetlenül, aggódva, mégis elképesztően sármosan. A nehezen visszaszerzett becsületemet viszont nem fogja elvenni egy csinos pofi. Megfogtam a telefonom és villám gyorsan feláltam, mielőtt még bármilyen segítséget is nyújthatna.
-Én...nagyon sajnálom, nem láttalak-mondta. A hangjában éreztem a megbánást. Az arcán pedig láttam. Ez nem egyfajta megjátszás volt.
-Nem semmi baj tényleg, az én hibám-mondtam halkan, fáradt hangon, miközben lesöpörtem magam, és megnéztem hogy a telefonom egybe van még. Felnéztem.
-Liam vagyok. Liam Payne.-Mondta mosolyogva, és a kezét nyújtotta.
-Cheryl Thorne. Nagyon örülök.-Mondtam.
-Tudom.-Motyogta halvány mosollyal. Egy másodpercig értetlenül bámultam. Honnan ismer ? Aztán rájöttem. Bakker. Ennyire béna nem lehetek. Két év után sem bírom megszokni. Sajnos túlságosan látszódott az arcomon a meglepődés, a megértés, és a szégyen. Elkezdett röhögni.Milyen helyes...atyám...
-De szerintem te is tudod hogy én ki vagyok...-Mondta megjátszott egoizmussal.
-Kéne ?-Mondtam miközben ráharaptam a számra. Nem ismerős egyáltalán. Egy ilyen arcra...emlékeznék.
Csodálkova nézett egy percig.
-A mostani x factorban 3. lettem az bandámmal. Nem nézel tv-t ?-csodálkozott. Hogy őszinte legyek nem igazán.
-Banda neve ?- Áltattam magam. Nekem mondhat bármit, akkor se fogom tudni. De időhúzásra remek taktika.
-One Direction.-Mikor ezt kimondta még jobban kihúzta magát, és mosolygott. Elkezdtem úgy tenni mintha gondolkoznék. One Direction....Bingóó !!
-Tudoom !!-kiáltottam. Szegény eléggé megrémült, én pedig nyomoromban elkezdtem röhögni.
-Telefonod épségben ?-Váltott témát.
-Igen, persze egyben van. Ha nem, akkor ez van.-Mondtam hanyagul. Most nem a telefon volt a fontos. Hanem Ő.
-Bocsánatkérés képpen, meghívhatlak egy kávéra vagy valamire ?-mondta. Elolvadtam. Milyen jó fej. Nem sokat kellett gondolkoznom. Amúgy is jó esett volna egy kávé.
-Benne vagyok.-Mondtam mosolyogva.-De csak Starbucksot iszok.-Nem köntörfalazok. Hadd tudja kivel áll szemben.
-Tőlem oké, de nincs nálam a kocsim.
-Nekem itt van nem messze....mehetünk.-Néztem rá boci szemekkel
Mosolygott, majd bólintott eggyet. Én pedig nem hittem el az egészet.
~Vége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése