14.rész-Repülőtér

Este alig aludtam valamit. Igazából egész este sírtam. Meg csokit zabáltam. Ezt így felváltva. Úgyhogy reggel kómás, bedagadt szemekkel ébredtem.
Anya reggel 10-re foglalta a repülőjegyet, de én már 8-kor nem tudtam magammal mit kezdeni. Alig vártam, hogy végre hazamehessek. A házat kitakarítottam, összepakoltam mindent, de néhány dolgot itt hagytam. Tudtam hogy úgyis visszajövök, csak idő kérdése. Ha nem Liam miatt akkor valami másért.
9 órakor úgy döntöttem hogy elindulok mert ezt én már nem bírom. Kocsiba ültem és negyed óra alatt ott is voltam.
Megérkeztem, kipakoltam a csomagtartóból, és megkértem egy sofőrt hogy vezesse haza.
A jegyemet átvettem, a cuccokat lepakoltam, készen álltam az indulásra.
A kézi táskámmal már félúton jártam amikor valami romantikus filmbe illő történt velem.
-Chery - ordította egy hang. Liam. Biztos voltam benne. Óvatosan megfordultam. Ott volt ő. A szokásos kockás ingjében, amitől nekem rögtön mosolyra nyílt a szám. A kezében egy hatalmas (tényleg, óriási) rózsacsokor.
Mikor odaért hozzám, félve mosolygott eggyett majd rámnézett.
-Ezt neked hoztam.-mondta kisfiúsan. Olyan édes volt, hogy legszívesebben rögtön a nyakába ugrottam volna. De ez egy kicsit gyors lett volna. A virágot elvettem, fürkészve bámultam egy kicsit, majd ránéztem.
-Miért is ? Liam, megcsaltál. Körülbelül 2 nappal azután hogy újra kibékültünk. Most megint kibékülünk, aztán újra előkerül egy fotó, és összeveszünk ? Ezt fogjuk csinálni ? Én biztos nem..
- Részeg voltam. Érted ? R-É-S-Z-E-G.-ordította a fejembe a végén már röhögve.-Semmit sem jelentett, és igazából nem is nagyon emlékeztem rá addig amíg nem került fel az oldalakra. Én nem Sophiet szeretem...Jah amúgy összekéne hozni őt Niallel.-tette hozzá mosolyogva.-Én téged szeretlek.
A pillangók újra kitörtek a hasamban, és hirtelen az összes düh, és fájdalom eltűnt.
-Szóval...-kezdtem, mire Liam aggódva rámnézett.-Vissza szerzed a csomagjaim, amik miattad fognak kirepülni Franciaországba.-mondtam. Liam megkönnyebbülten rámvigyorgott, majd bólintott eggyet én pedig rögtön a  nyakába ugrottam, és megcsókoltam. Már untam ezt a szeret-nem szeret játékot, de reméltem, hogy többet nem fordul elő.
-Szeretlek.-suttogta könnyes szemmel. Válaszként ismét megcsókoltam, majd a táskámat lóbálva, kézen fogva elindultunk az elveszett táskámért.
~Vége.
Vanda