4 hónap telt el a Sophie-s ügy óta. 4 hónap csendben, és békességben. Sophie-t azóta nem is hívtam, ő se engem, ezzel mindent le is zártam köztünk. Azóta a suliból sokkal jobb barátokra tettem szert, ezért rögtön pótolták az ürességet bennem. Azóta egyszer sem veszekedtünk, mindennap találkoztunk, és minden mesés volt. Azzal a kivétellel, a többi jómadár néha beugrik a találkozóinkra. Tegnap az étteremben bújtak el, fellökve egy pincért. Haza lettek zavarva, mi pedig legalább jól szórakoztunk.
-Louis, nem viccelek. Add oda most rögtön !-ordítottam az előttem ugráló hülyegyereknek. már fél órája üldözöm hogy adja vissza az orr piercingemet. Esélytelen. Reménytelen. Fárasztó. Ilyen szavakkal jellemezném a helyzetet, és ő magát.
-Neeeem.-ugrál tovább, én pedig fáradtan legörnyedek a kanapéra. Elég volt ebből. És akkor hirtelen megjelenik az én őrangyalom Zayn. Egy mozdulattal kiveszi a kezéből az ékszeremet, és a kezembe dobja. A szemem felcsillan, és hálás pillantásokat lövelek felé. Majd pár gonoszat Louis felé.
-Ezt megszívtad.-közöltem egyszerűen az asztalon sokk alatt álló Louisnak. Bementem Liam szobájába. Most náluk voltam, néha az estéket is náluk töltöm, de van hogy ők vannak nálam. A házuk említésre sem méltó, és az ember nem hinné el hogy egy ilyen kis házban elfér 5 darab rendetlen szupersztár. Annyira azért nem apró. Van egy garázs felhajtója, egy kis medencéje, egy kis előszobája, egy konyha, amit nem burkol semmilyen fal együtt van a nappalival, minden fiúnak külön szoba és két fürdő. Nekik tökéletes, nekem furcsa, kicsi, idegesítő,rendetlen.
Este épp a Shrekket néztük amikor eszembe jutott valami zseniális. Felugrottam Liam öléből, és ránéztem a fiúkra.
-Mi lenne ha hozzám költöznétek ?-jött az álomterv. Gyorsan jött...és gyorsan ment el.
-Az kizárt.-felelte Harry- Ne értsd félre, imádom a házadat. Csak egy kicsit tönkretennénk azt a házat és persze téged is.-mondta. És mikor általában a legtöbb ember megsértődik, puffog, és visszaszól a 4 fiú csak maga elé meredve bólogatott. Legalább ismerik saját magukat.
-Így is tönkre teszitek.-mondtam mosolyogva.- És hát persze....nem bírtok nélkülem élni.-jegyeztem meg halkan, egó mosollyal mire mindenki felnevetett.-És amúgy sem bírom ezt a egész napos autózást. Olyan messze laktok...
-Tíz perc.-mondta Niall.
-Kuss.-mosolyogtam rá.- Ha ti nem jöttök....-zsenialitásom kitört ismét.-akkor én jövök.-feleltem büszkén.
Az összes fiú egy emberként meredt rám, először meglepve, majd mosolyogva. Mindeggyik körül ugrált, és azt mondta hogy ez remek, holnap cuccoljak is. Én csak mosolyogtam, és örültem a fejemnek.
Este egyszál fehérneműben bebújtam Liam mellé, aki aggódva rámnézett.
-Biztos hogy ez jó ötlet ? Eladod azt a hatalmas és gyönyörű házat ezért ?-mutatott körbe.
-Nem fogom eladni. Félreteszem.-mondtam, úgy mintha valami tárgyról beszéltem volna.- És veletek szeretnék élni ha tetszik, ha nem. Legfőképpen veled. A ház nem ér annyit mint te.
Erre csak elmosolyodott, megsimogatta az arcom és megcsókolt.
Másnap reggel furcsa érzésre keltem. Mintha....egy láb ugrálna a hasamban. Kinyitottam a szemem...Jéé, micsoda meglepetés....tényleg egy láb ugrál a hasamban. Egy Zayn nevű.
-Ébredj föl ribi ! Meglepetésünk van neked.-mondta izgatottan, miközben a többiek a háttérben ordibáltak. Beleértve Liamet is.
- Mutassátok ,aztán húzzatok el a büdös pi..-kezdtem de megfagytam. Zayn a padlóra mutatott, ahol az összes cuccom díszelgett. Az összes. Nem szépen, összegyűrve de ott volt. A meglepődést rögtön felváltotta a kiváncsiság. Hogy jutottak be a házba ?
-Csak nem elloptátok a kulcsom ?-vontam fel a szemöldököm.
-Hát igazából ne..-kezdte Niall.
-De igen.-csapott bele Harry.-És ilyet is találtunk.-mondta, a levegőben lóbálva egy apró tangát. Pár hónappal ezelőtt elvörösödtem volna, és szégyelltem volna magam. De ma már akár meztelenül is járkálnék előttük. Így inkább csak mosolyogtam és a fehérnemű után kaptam.-Szeretnéd mi ?-kérdeztem röhögve.
-Áhh kösz nem. Én inkább maradok meztelen.-mondta és leszedte magáról a törülközőt. Visítottam eggyet és a fejem a párnába dugtam. Utáltam ha itt erotikázik nekem. Hallottam ahogy a fiúk kivonszolják Harryt és becsukják az ajtót.
-Azért szép bugyi.-mondta vigyorogva Liam, és megpuszilta a vállam.
-Kösz.-röhögtem.-Mit csinálunk ma ?
-Semmit.
Na igen. Itt mindig minden a semmi szóval kezdődik. Aztán valahogy minden lesz belőle. Kiváncsi voltam a mai napra, hogy hogy fogok beférni ebbe a kis szekrénybe de legfőképpen arra hogy hogy fogok én itt boldogulni. Az biztos hogy jó lesz.
~Vége.
Vanda
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése