A fiúk beözönlöttek a házba, én pedig mindegyiknek adtam egy puszit és egy ölelést. Liam talán mindkettőböl egy kicsit nagyobb adagot kapott. A srácok bemutatkoztak anyának, de sajnos nem sokat értettek abból amit anya mondott. Eléggé franciás akcentusa van, és nehéz megérteni amit mond, ráadásul nem igazán bezsél angolul, tulajdonképpen soha így mindig van néhány szó amivel ki kell segítenem. A skacoknak lefordítottam hogy anya mit akart mondani és már vágódtunk is be az étkezőbe. Anyu valami francia izét csinált (nem tudom mi a neve, pedig gyerekkoromban is mindig francia katyvaszt ettünk..), nagyon jó volt Niall repetázott is...mondjuk, ő mikor nem ?
-Köszönjük Angie néni, nagyon finom volt.-mondta Louis gyerekes hangon, amitől alapból mosolyra húzódott a szám. Anya egy másodpercig értetlenül nézett rám, próbáltam elmutogatni hogy mit kell mondani ilyenkor, de nem értette. Végül megvonta a vállát, és megszólalt.
-Vous êtes le bienvenu, mais s'il vous plaît carquois.(Nagyon szívesen, de kérlek tegezz.)-mondta mindezt olyan hangsúllyal és akcentussal amibe még én is beleremegtem. Imádtam ahogy beszél, senki nem beszél úgy franciául mint ő. Meg kéne már szoknom 17 év után, hisz mikor Londonban éltünk, akkor is franciául beszéltünk egymással, de ezt nehéz megszokni. A fiúk egy percig csak tátott szájjal néztek, majd rám pillantottak. Én csak megvontam a vállam. Utána megtapsolták, amin jót nevettünk.
-Amúgy mit mondott ?-kérdezte Zayn suttogva. Mosolyogva elmondtam neki, majd mikor megértette visszaült a helyére.
-Tudod Chery, én még soha nem hallottalak franciául beszélni.-mondta Harry ölbe tett karokkal.
-Valóban ?-kérdeztem.-Pedig sokat káromkodok franciául.-jelentettem be büszkén.
-Az csak motyogás.-mondták a fiúk egyszerre. Utálták ha motyogok, pedig sokat csinálom, és általában ha hangosan mondanám akkor se értenék. Eközben anya összerakta magában hogy mit beszéltünk előbb, és nekem támadt. Utálta ha káromkodok, mert hogy az nem szép, pláne nem franciául mert bemocskolom ezt a szép nyelvet blablablaaa. Majd jött a veszekedés, ami a fiúknak úgy hangozhatott mint egy olasz família veszekedése, ugyanis nem értettek semmit. Én csak mondtam, mondtam franciául a magamét, a végén már olyan gyorsan mondtam a szavakat hogy magam sem értettem hogy mit mondtam. A veszekedést Niall egy határozott kéz emeléssel megállította. Mindketten elhalgattunk majd rájuk néztünk. Mind az 5 srác úgy nézett mintha kisértetet látna, de ugyanakkor tökre látszott rajtuk h élvezik. A nap hátralevő részében beszélgettünk, majd három órakor úgy döntöttem mégis hazamegyek a fiúkkal. Anya a fürdőszobában sürgölődött amikor bementem.
-Anya.-mondtam olyan hangon amiből simán kivehető hogy akarok valamit.
-Igen kicsim ?-kérdezte ragyogó szemekkel.
-Azt hiszem....ma mégis otthon alszom.-nyögtem ki....anya egy másodpercig csak nézett, majd megszólalt.
-Dehát ez az otthonod.
-Nem, anya. Már nem. Én ezt a házat már csak hobbiból tartogatom.
- Az az otthon ahol a családod van, tehát itt....legalábbis most.-mondta idegesen.
-Nekem már ők a családom.-vágtam rá.
-Rendben, menj, nem húzom ezen az egészen magam feleslegesen.....ezeket a tetkókat nem szeretnéd magadról végre levakarni ?.-kérdezte erőteljesen a kezemre fókuszálva. Értetlenül a kezemre bámultam. Annyira nem volt sok rajta. Az 50 valahány tetkóm ellenére, nem úgy néztem ki mint Kat Von D. A kezemen összevissza voltak a dolgok ráadásul csak az alkaromon. A két vállam szabad marad, majd később megcsináltatom.ha egy hosszú ujjút, egy farmert és egy edző cipőt felveszek nem is látszik semmi....kivéve a nyakam. Meg a két kezem. Kéne egy kesztyű is mert az összes ujjamon van valami. Mindeggyik végén egy szívecske lejjebb pedig valami édesség. Ezt anno az exeim emlékére csináltam. Rájöttem hogy pont 10 darab van, és "feltétlen szükséget éreztem arra hogy megcsináltassam." De nem bánom. Tök cuki...hahaha.
- Tudod, ezek tetkók, nem jönnek le vízzel.-mondtam unottan. Ő csak mosolygott eggyet és bement a hálójába. Összecsomagoltam majd köszönés nélkül elindultam a fiúkkal. Nem érdekelt. Ismét.
~Vége.
Vanda.
2012. március 23., péntek
18.rész-Az igazság...
- Igen, jól hallottad. – közölte velem anyám majd a könnyeit törölgette. Én még mindig ott álltam ledermedve és bámultam az összetört nőre a kanapémon.
- De, miért? – kérdeztem a fejem rázva, ugyanis nem értettem semmit.
- Tudod, mostanában nem voltunk valami jó viszonyba egymással az apáddal. Igen sokat veszekedtünk. Mikor legutóbb megtudtam, hogy megcsal eléggé kiborultam és üvöltöztem vele. Ő mit sem törődve rám csapta az ajtót és otthagyott. Ekkor határoztam el, hogy eljövök hozzád egy időre… - magyarázta végig az egész történetet. Tudom, hogy nem voltam a legjobb viszonyba a szüleimmel de valahogy még is sajnáltam anyumat. Ha apám nem lett volna annyira erőszakos akkor én se lettem volna annyiszor megverve. Normális gyerekkorom lett volna. Végighallgattam anyumat aki már zokogva mondta a történetet majd a végén megöleltem.
- Nyugi, minden rendben lesz. – suttogtam neki.
- Gondolod? – kérdezett vissza szipogva.
- Tudom. – válaszoltam mosolyogva. Az egész estét átbeszéltem vele és mondtam neki, hogy addig marad ameddig akar. Furcsa volt, hogy hirtelen ilyen jóvá vált a viszonyom vele. Késő este mind a ketten elvonultunk aludni. Reggel korábban keltem fel mint anya. Elhatároztam, hogy meglepem valami finommal reggelire. Felöltöztem majd elindultam kocsival egy közeli cukrászdába pár finomságért. Leparkoltam a cukrászdától egy utcával feljebb ugyanis máshol nem találtam helyett. Felvettem a napszemüvegem majd a pénztárcám megfogva kiszálltam a kocsiból. Nem nagyon törődtem semmivel, hisz csak a válásra tudtam gondolni. Számos embernek nekimentem, majd az egyik vissza is szólt nekem.
- Hé, mi van? – hallottam Liam hangját mögülem.
- Bocsi, nem vettelek észre. – mondtam neki majd megcsókoltam.
- Minden rendben van? – kérdezett megint. Biztos látta rajtam, hogy feszült vagyok.
- Ami azt illeti nincs. – mondtam a fejem rázva.
- Elmondod? – kérdezett majd elindultunk arra amerre eredetileg mentem.
- A szüleim vállnak. – nyögtem ki egy nagy sóhajjal.
- Mi? Mond el részletesebben. – mondta nekem majd beléptünk a cukrászdába. Végül megettünk egy sütit ott, de közben elmeséltem neki mindent. Amit anya mondott, amit apa tett és amit én éreztem. Teljesen megértett.
- Értem. Sajnálom. – mondta végül.
- Olyan rossz anyát így látni. – mondtam nehezen.
- Elhiszem. – válaszolt. Kicsit untam az egyszavas válaszait, de végül is nem tudott ennél többet hozzászólni.
- Egy ideig nem megyek vissza. – közöltem vele.
- Persze, megértem. Maradj az anyukáddal. – mondta majd felálltunk és fizettünk. Anyának is vittem haza sütit. Nem nagyon tudtam, hogy milyet enne legszívesebben, ezért többet is vittem neki. Az eprestől kezdve a karamelláson át egészen a csokisig bővült anyának a választék. Miután ezt is kifizettük Liam elkísért a kocsimig majd elköszönt tőlem. Reméltem, hogy otthon nem sírva fogom találni anyát. Kicsit idegesen vezettem hazafele. Majdnem karamboloztam is de szerencsére nem lett semmi komoly baj.
- Itt vagyok! – kiáltottam be a lakásba mikor megérkeztem.
- Oké. – jött a hang a konyha felöl. Anya épp ebédet csinált.
- Főzöl? – kérdeztem nagyra nyílt szemekkel.
- Igen, remélem nem baj. – válaszolt egy kis mosolyra húzva a száját.
- Dehogy, csak már rég ettem otthoni kosztot. – mondtam nevetve.
- Na és mit hoztál? – biccentette a fejét a sütikre.
- Sütiket! – közöltem vele mosolyogva.
- Akkor megesszük majd ebéd után. – mondta mosolyogva. Az még olyan sokára lesz de nem szóltam, hisz én már ettem egyet Liam-mel. Végül beálltam én is a főzésbe. Elég sokat nevettem anyával. Sikerült jobb kedvre derítenem. Elmondtam neki, hogy elmondtam Liam-nek a dolgokat. Örült neki, hogy megtudtam beszélni valakivel ezt az ügyet rajta kívül. Ebéd közben megcsörrent a telefonom. Niall volt az.
- Igen? – szóltam bele teli szájjal.
- Hallottuk mi történt. És csak annyit akartam mondani, hogy sajnáljuk. – szóét bele a telefonban.
- Megesik az ilyen. Köszi. – mondtam majd még egy adag ételt raktam a számba.
- Ebédelsz? – kérdezte Niall.
- Aha, anya főzött. – válaszoltam neki.
- Házi koszt? – kérdezte Niall szinte a nyálát csurgatva.
- Igen, az. – válaszoltam mosolyogva.
- Átmehetünk? – kérdezte félénken. Én csak elnéztem anya válla fölött a tűzhelyen lévő lábasra. Egy hadseregnek is elég lett volna a kaja amit főztünk.
- Persze, jöhettek. – mondtam mire anya csak elmosolyodott.
- Oké, 20 perc és ott vagyunk. – mondta majd le is raktam a telefont. Hát igen, ha kajáról van szó Niall nem viccel. Tényleg 20 perc alatt itt voltak.
~Vége.
Dóri.
- De, miért? – kérdeztem a fejem rázva, ugyanis nem értettem semmit.
- Tudod, mostanában nem voltunk valami jó viszonyba egymással az apáddal. Igen sokat veszekedtünk. Mikor legutóbb megtudtam, hogy megcsal eléggé kiborultam és üvöltöztem vele. Ő mit sem törődve rám csapta az ajtót és otthagyott. Ekkor határoztam el, hogy eljövök hozzád egy időre… - magyarázta végig az egész történetet. Tudom, hogy nem voltam a legjobb viszonyba a szüleimmel de valahogy még is sajnáltam anyumat. Ha apám nem lett volna annyira erőszakos akkor én se lettem volna annyiszor megverve. Normális gyerekkorom lett volna. Végighallgattam anyumat aki már zokogva mondta a történetet majd a végén megöleltem.
- Nyugi, minden rendben lesz. – suttogtam neki.
- Gondolod? – kérdezett vissza szipogva.
- Tudom. – válaszoltam mosolyogva. Az egész estét átbeszéltem vele és mondtam neki, hogy addig marad ameddig akar. Furcsa volt, hogy hirtelen ilyen jóvá vált a viszonyom vele. Késő este mind a ketten elvonultunk aludni. Reggel korábban keltem fel mint anya. Elhatároztam, hogy meglepem valami finommal reggelire. Felöltöztem majd elindultam kocsival egy közeli cukrászdába pár finomságért. Leparkoltam a cukrászdától egy utcával feljebb ugyanis máshol nem találtam helyett. Felvettem a napszemüvegem majd a pénztárcám megfogva kiszálltam a kocsiból. Nem nagyon törődtem semmivel, hisz csak a válásra tudtam gondolni. Számos embernek nekimentem, majd az egyik vissza is szólt nekem.
- Hé, mi van? – hallottam Liam hangját mögülem.
- Bocsi, nem vettelek észre. – mondtam neki majd megcsókoltam.
- Minden rendben van? – kérdezett megint. Biztos látta rajtam, hogy feszült vagyok.
- Ami azt illeti nincs. – mondtam a fejem rázva.
- Elmondod? – kérdezett majd elindultunk arra amerre eredetileg mentem.
- A szüleim vállnak. – nyögtem ki egy nagy sóhajjal.
- Mi? Mond el részletesebben. – mondta nekem majd beléptünk a cukrászdába. Végül megettünk egy sütit ott, de közben elmeséltem neki mindent. Amit anya mondott, amit apa tett és amit én éreztem. Teljesen megértett.
- Értem. Sajnálom. – mondta végül.
- Olyan rossz anyát így látni. – mondtam nehezen.
- Elhiszem. – válaszolt. Kicsit untam az egyszavas válaszait, de végül is nem tudott ennél többet hozzászólni.
- Egy ideig nem megyek vissza. – közöltem vele.
- Persze, megértem. Maradj az anyukáddal. – mondta majd felálltunk és fizettünk. Anyának is vittem haza sütit. Nem nagyon tudtam, hogy milyet enne legszívesebben, ezért többet is vittem neki. Az eprestől kezdve a karamelláson át egészen a csokisig bővült anyának a választék. Miután ezt is kifizettük Liam elkísért a kocsimig majd elköszönt tőlem. Reméltem, hogy otthon nem sírva fogom találni anyát. Kicsit idegesen vezettem hazafele. Majdnem karamboloztam is de szerencsére nem lett semmi komoly baj.
- Itt vagyok! – kiáltottam be a lakásba mikor megérkeztem.
- Oké. – jött a hang a konyha felöl. Anya épp ebédet csinált.
- Főzöl? – kérdeztem nagyra nyílt szemekkel.
- Igen, remélem nem baj. – válaszolt egy kis mosolyra húzva a száját.
- Dehogy, csak már rég ettem otthoni kosztot. – mondtam nevetve.
- Na és mit hoztál? – biccentette a fejét a sütikre.
- Sütiket! – közöltem vele mosolyogva.
- Akkor megesszük majd ebéd után. – mondta mosolyogva. Az még olyan sokára lesz de nem szóltam, hisz én már ettem egyet Liam-mel. Végül beálltam én is a főzésbe. Elég sokat nevettem anyával. Sikerült jobb kedvre derítenem. Elmondtam neki, hogy elmondtam Liam-nek a dolgokat. Örült neki, hogy megtudtam beszélni valakivel ezt az ügyet rajta kívül. Ebéd közben megcsörrent a telefonom. Niall volt az.
- Igen? – szóltam bele teli szájjal.
- Hallottuk mi történt. És csak annyit akartam mondani, hogy sajnáljuk. – szóét bele a telefonban.
- Megesik az ilyen. Köszi. – mondtam majd még egy adag ételt raktam a számba.
- Ebédelsz? – kérdezte Niall.
- Aha, anya főzött. – válaszoltam neki.
- Házi koszt? – kérdezte Niall szinte a nyálát csurgatva.
- Igen, az. – válaszoltam mosolyogva.
- Átmehetünk? – kérdezte félénken. Én csak elnéztem anya válla fölött a tűzhelyen lévő lábasra. Egy hadseregnek is elég lett volna a kaja amit főztünk.
- Persze, jöhettek. – mondtam mire anya csak elmosolyodott.
- Oké, 20 perc és ott vagyunk. – mondta majd le is raktam a telefont. Hát igen, ha kajáról van szó Niall nem viccel. Tényleg 20 perc alatt itt voltak.
~Vége.
Dóri.
2012. március 9., péntek
17.rész-Válás.
- Nemsokára leszállt az este. Nagyon elégedett voltam magammal, hogy ilyen sok időt töltöttem anyával. Lassan a park széle felé ballagtunk, mellettünk pedig lassan világítani kezdtek az utcalámpák, a sötétedés kezdetét jelezve.
- Na és hol fogsz aludni? – kérdeztem, mikor leintettünk egy taxit.
- Nálad, természetesen. – megmerevedtem, ahogy kinyitottam az ajtót. Ettől féltem. – Igénybe veszem az egyik vendégszobádat. Persze csak ha nem zavarok.
- Dehogyis! – vágtam rá, de persze egészen mást gondoltam.
Mikor a házhoz értünk, anya kiment vécére. Előhúztam a telefonomat és Liam számát tárcsáztam. Elmondtam neki mi a helyzet, mire mondta, hogy maradjak csak otthon majd holnap találkozunk. Épp akkor tettem le e telefont, mikor anya mellém állt.
- És még mindig jársz Lionel-lel? – kérdezte anya csak úgy mellékesen.
- Liam a neve. – javítottam ki. – És igen, még mindig vele járok.
Anya legyintett, majd a nappali felé vette az irányt. Bekapcsolta a tévét én pedig a konyhába mentem. Összecsaptam valami gyors kaját és bevittem anyának.
- Na és meddig maradsz? – kérdeztem, miközben ettünk.
- Nem tudom. – válaszolta. – Valószínűleg holnapig.
Bólintottam. Az este további részében nem szóltunk egymáshoz. Csak néztük a tévét, én pedig tíz körül úgy döntöttem, elteszem magam másnapra. Letusoltam és bevetettem magamat az ágyba. Másnap egész korán keltem. Kómásan és kócosan leballagtam a konyhába, hogy vadásszak magamnak valami reggelit. Nagy meglepetésemre anya várt lent, egy nagy tál palacsintával és egy pohár narancslével. Már fel volt öltözve, biztosan korán kelt, hogy megcsinálja a kaját. Leültem és habzsolni kezdtem a lekváros finomságot.
- Ma hívtak, hogy ma mégsem tudok hazamenni. – mondta anya, miközben a palacsintát ettem. – Takarítják a házat, vagy mi a csuda.
- Aha. – mondtam és ránéztem. Éppen a telefonjával babrált, de valahogy sántított ez a háztakarítás mese. De inkább vállat vontam és ettem tovább. Liam-mel megbeszéltük, hogy együtt ebédelünk. Elmondtam anyának ő csak bólintott és telefonált tovább.
Felvettem egy farmert és egy pólót, kisminkeltem magam, megcsináltam a hajamat és már indultam is. Liam egy elegáns, de mégis visszafogott étterembe vitt. Miközben az ebédünket fogyasztottunk, kérdezgetni kezdett.
- Na és meddig marad anyukád? – kérdezte.
- Azt mondta ma elmegy, de valami háztakarítás miatt még maradnia kell.
- Értem. Akkor egyhamar nem jössz vissza hozzánk, igaz?
- Hát nem hinném, de majd meglátjuk.
Utána még sétáltunk egyet az utcán. Nagyon jól éreztem magam vele, mint mindig, de aztán el kellett köszönnie egy csókkal, mert el kellett mennie. Én is hazaindultam. Anya a nappaliban volt, lábujjhegyen a háta mögé osontam, hogy megijesszem. De anya sírt. A könnyeit törölgetve üldögélt a kanapén.
- Mi történt? – kérdeztem, mire összerezzent és nyugodtnak próbálta tettetni magát, de nem ment neki valami jól. – Látom hogy van
- valami baj.
- Jó. – hagyta rá, majd újra sírni kezdett. – Az a helyzet hogy nem takarítás miatt maradok itt. Apád és én válunk.
- Hogy micsoda?! – kérdeztem megmerevedve. -Ezt nem hiszem el.
~Vége.
Lilla.
2012. február 12., vasárnap
16.rész-Út a békülés felé.
Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és nekiálltam túrni magamnak valamit a nagy halom ruhából. Természetesen csak a legalján találtam valamit. Magamra kaptam és már indultam is ki a konyhába. Öntöttem egy nagy pohár narancslét, miközben elkezdett rezegni a zsebem. Ki más is lehetett volna mint az én drága anyám.
- Szia kicsim! Itt vagyunk Londonba és arra gondoltam, hogy meglátogatnánk téged.
- Szia anya! – dadogtam bele a telefonba. - Akkora találkozzunk a St. James Parkba. – ajánlottam fel, hisz ide nem akartam hozni őket mert nem férnénk már el.
- Rendben, akkor ott találkozzunk délután 2 körül. – válaszolt és már le is rakta a telefont. Ezt nem hiszem el. Csak úgy ideállít és megmondja, hogy mit csináljak délután?!
- Mi történt? – kérdezte Liam
- Á csak az anyám kitalálta, hogy találkozni akar velem, mert itt van Londonba. – válaszoltam neki fintorogva.
- És akkora most mi lesz? – kérdezte Harry értetlenkedve.
- Én most hazaszaladok és csinálok valami helyet nekik, ha kitalálja, hogy nálam akar aludni. Aztán majd írok egy sms-t, hogy mi lesz. – válaszoltam a fiúnak és már vettem is a cipőmet és indultam ki a kocsimhoz. Egész úton azon gondolkoztam, hogy van-e ennek a dolognak valami hátsó szándéka. Hazaérve szerencsére láttam, hogy a ház tisztán állt és nem volt semmi gond. Benéztem a vendég szobákba, ahonnan csak a takarók hiányoztak. Erőt vettem magamon és felindultam a koszos, poros, sötét kis padlásra, hisz ott voltak a takarók. Belépve a helyiségbe dobozok ezrei árasztottak el. Belenéztem az egyikbe amiben egy album volt. Az első lapon a nagymamám mosolygós kis képét találtam. Pár kósza könnycsepp árasztotta el a szemem. Igen, a nagymamámat nagyon szerettem. Ő volt az a személy aki megértett, sosem bántott, és sosem veszekedett velem. Órákon át csak görnyedtem a poros kis könyv felett, de lassan el kellet indulnom, hisz a parkba kellet mennyek. Csak bedobtam a takarókat a szobába és a kocsi felé vettem az irányt. Amint a parkba értem megpillantottam anyámat, aki egy padon ücsörgött. Nagy levegőt vettem és kiszálltam a kocsiból. Miközben mentem felé észrevett és felpattant a padról. Integetett egy idióta mosollyal a száján. Nem tehettem mást így hát felvettem azt a mosolyt én is és visszaintegettem. 2 órán át sétálgattunk a parkba. Még soha nem töltöttem el ennyi időt vele mióta elköltöztem. Furcsa volt de talán úgy éreztem, hogy valamennyivel jobb lett a viszony kettőnk között. Miután a parkban befejeztük a sétát körbevezettem a városban és megmutattam neki néhány helyet. Vásároltunk, fagyiztunk és ebédeltünk egyet. Úgy éreztem, hogy mindent félretettünk mind a ketten a kibékülés érdekében.
~Vége.
Orsi.
- Szia kicsim! Itt vagyunk Londonba és arra gondoltam, hogy meglátogatnánk téged.
- Szia anya! – dadogtam bele a telefonba. - Akkora találkozzunk a St. James Parkba. – ajánlottam fel, hisz ide nem akartam hozni őket mert nem férnénk már el.
- Rendben, akkor ott találkozzunk délután 2 körül. – válaszolt és már le is rakta a telefont. Ezt nem hiszem el. Csak úgy ideállít és megmondja, hogy mit csináljak délután?!
- Mi történt? – kérdezte Liam
- Á csak az anyám kitalálta, hogy találkozni akar velem, mert itt van Londonba. – válaszoltam neki fintorogva.
- És akkora most mi lesz? – kérdezte Harry értetlenkedve.
- Én most hazaszaladok és csinálok valami helyet nekik, ha kitalálja, hogy nálam akar aludni. Aztán majd írok egy sms-t, hogy mi lesz. – válaszoltam a fiúnak és már vettem is a cipőmet és indultam ki a kocsimhoz. Egész úton azon gondolkoztam, hogy van-e ennek a dolognak valami hátsó szándéka. Hazaérve szerencsére láttam, hogy a ház tisztán állt és nem volt semmi gond. Benéztem a vendég szobákba, ahonnan csak a takarók hiányoztak. Erőt vettem magamon és felindultam a koszos, poros, sötét kis padlásra, hisz ott voltak a takarók. Belépve a helyiségbe dobozok ezrei árasztottak el. Belenéztem az egyikbe amiben egy album volt. Az első lapon a nagymamám mosolygós kis képét találtam. Pár kósza könnycsepp árasztotta el a szemem. Igen, a nagymamámat nagyon szerettem. Ő volt az a személy aki megértett, sosem bántott, és sosem veszekedett velem. Órákon át csak görnyedtem a poros kis könyv felett, de lassan el kellet indulnom, hisz a parkba kellet mennyek. Csak bedobtam a takarókat a szobába és a kocsi felé vettem az irányt. Amint a parkba értem megpillantottam anyámat, aki egy padon ücsörgött. Nagy levegőt vettem és kiszálltam a kocsiból. Miközben mentem felé észrevett és felpattant a padról. Integetett egy idióta mosollyal a száján. Nem tehettem mást így hát felvettem azt a mosolyt én is és visszaintegettem. 2 órán át sétálgattunk a parkba. Még soha nem töltöttem el ennyi időt vele mióta elköltöztem. Furcsa volt de talán úgy éreztem, hogy valamennyivel jobb lett a viszony kettőnk között. Miután a parkban befejeztük a sétát körbevezettem a városban és megmutattam neki néhány helyet. Vásároltunk, fagyiztunk és ebédeltünk egyet. Úgy éreztem, hogy mindent félretettünk mind a ketten a kibékülés érdekében.
~Vége.
Orsi.
2012. február 10., péntek
15.rész-
4 hónap telt el a Sophie-s ügy óta. 4 hónap csendben, és békességben. Sophie-t azóta nem is hívtam, ő se engem, ezzel mindent le is zártam köztünk. Azóta a suliból sokkal jobb barátokra tettem szert, ezért rögtön pótolták az ürességet bennem. Azóta egyszer sem veszekedtünk, mindennap találkoztunk, és minden mesés volt. Azzal a kivétellel, a többi jómadár néha beugrik a találkozóinkra. Tegnap az étteremben bújtak el, fellökve egy pincért. Haza lettek zavarva, mi pedig legalább jól szórakoztunk.
-Louis, nem viccelek. Add oda most rögtön !-ordítottam az előttem ugráló hülyegyereknek. már fél órája üldözöm hogy adja vissza az orr piercingemet. Esélytelen. Reménytelen. Fárasztó. Ilyen szavakkal jellemezném a helyzetet, és ő magát.
-Neeeem.-ugrál tovább, én pedig fáradtan legörnyedek a kanapéra. Elég volt ebből. És akkor hirtelen megjelenik az én őrangyalom Zayn. Egy mozdulattal kiveszi a kezéből az ékszeremet, és a kezembe dobja. A szemem felcsillan, és hálás pillantásokat lövelek felé. Majd pár gonoszat Louis felé.
-Ezt megszívtad.-közöltem egyszerűen az asztalon sokk alatt álló Louisnak. Bementem Liam szobájába. Most náluk voltam, néha az estéket is náluk töltöm, de van hogy ők vannak nálam. A házuk említésre sem méltó, és az ember nem hinné el hogy egy ilyen kis házban elfér 5 darab rendetlen szupersztár. Annyira azért nem apró. Van egy garázs felhajtója, egy kis medencéje, egy kis előszobája, egy konyha, amit nem burkol semmilyen fal együtt van a nappalival, minden fiúnak külön szoba és két fürdő. Nekik tökéletes, nekem furcsa, kicsi, idegesítő,rendetlen.
Este épp a Shrekket néztük amikor eszembe jutott valami zseniális. Felugrottam Liam öléből, és ránéztem a fiúkra.
-Mi lenne ha hozzám költöznétek ?-jött az álomterv. Gyorsan jött...és gyorsan ment el.
-Az kizárt.-felelte Harry- Ne értsd félre, imádom a házadat. Csak egy kicsit tönkretennénk azt a házat és persze téged is.-mondta. És mikor általában a legtöbb ember megsértődik, puffog, és visszaszól a 4 fiú csak maga elé meredve bólogatott. Legalább ismerik saját magukat.
-Így is tönkre teszitek.-mondtam mosolyogva.- És hát persze....nem bírtok nélkülem élni.-jegyeztem meg halkan, egó mosollyal mire mindenki felnevetett.-És amúgy sem bírom ezt a egész napos autózást. Olyan messze laktok...
-Tíz perc.-mondta Niall.
-Kuss.-mosolyogtam rá.- Ha ti nem jöttök....-zsenialitásom kitört ismét.-akkor én jövök.-feleltem büszkén.
Az összes fiú egy emberként meredt rám, először meglepve, majd mosolyogva. Mindeggyik körül ugrált, és azt mondta hogy ez remek, holnap cuccoljak is. Én csak mosolyogtam, és örültem a fejemnek.
Este egyszál fehérneműben bebújtam Liam mellé, aki aggódva rámnézett.
-Biztos hogy ez jó ötlet ? Eladod azt a hatalmas és gyönyörű házat ezért ?-mutatott körbe.
-Nem fogom eladni. Félreteszem.-mondtam, úgy mintha valami tárgyról beszéltem volna.- És veletek szeretnék élni ha tetszik, ha nem. Legfőképpen veled. A ház nem ér annyit mint te.
Erre csak elmosolyodott, megsimogatta az arcom és megcsókolt.
Másnap reggel furcsa érzésre keltem. Mintha....egy láb ugrálna a hasamban. Kinyitottam a szemem...Jéé, micsoda meglepetés....tényleg egy láb ugrál a hasamban. Egy Zayn nevű.
-Ébredj föl ribi ! Meglepetésünk van neked.-mondta izgatottan, miközben a többiek a háttérben ordibáltak. Beleértve Liamet is.
- Mutassátok ,aztán húzzatok el a büdös pi..-kezdtem de megfagytam. Zayn a padlóra mutatott, ahol az összes cuccom díszelgett. Az összes. Nem szépen, összegyűrve de ott volt. A meglepődést rögtön felváltotta a kiváncsiság. Hogy jutottak be a házba ?
-Csak nem elloptátok a kulcsom ?-vontam fel a szemöldököm.
-Hát igazából ne..-kezdte Niall.
-De igen.-csapott bele Harry.-És ilyet is találtunk.-mondta, a levegőben lóbálva egy apró tangát. Pár hónappal ezelőtt elvörösödtem volna, és szégyelltem volna magam. De ma már akár meztelenül is járkálnék előttük. Így inkább csak mosolyogtam és a fehérnemű után kaptam.-Szeretnéd mi ?-kérdeztem röhögve.
-Áhh kösz nem. Én inkább maradok meztelen.-mondta és leszedte magáról a törülközőt. Visítottam eggyet és a fejem a párnába dugtam. Utáltam ha itt erotikázik nekem. Hallottam ahogy a fiúk kivonszolják Harryt és becsukják az ajtót.
-Azért szép bugyi.-mondta vigyorogva Liam, és megpuszilta a vállam.
-Kösz.-röhögtem.-Mit csinálunk ma ?
-Semmit.
Na igen. Itt mindig minden a semmi szóval kezdődik. Aztán valahogy minden lesz belőle. Kiváncsi voltam a mai napra, hogy hogy fogok beférni ebbe a kis szekrénybe de legfőképpen arra hogy hogy fogok én itt boldogulni. Az biztos hogy jó lesz.
~Vége.
Vanda
-Louis, nem viccelek. Add oda most rögtön !-ordítottam az előttem ugráló hülyegyereknek. már fél órája üldözöm hogy adja vissza az orr piercingemet. Esélytelen. Reménytelen. Fárasztó. Ilyen szavakkal jellemezném a helyzetet, és ő magát.
-Neeeem.-ugrál tovább, én pedig fáradtan legörnyedek a kanapéra. Elég volt ebből. És akkor hirtelen megjelenik az én őrangyalom Zayn. Egy mozdulattal kiveszi a kezéből az ékszeremet, és a kezembe dobja. A szemem felcsillan, és hálás pillantásokat lövelek felé. Majd pár gonoszat Louis felé.
-Ezt megszívtad.-közöltem egyszerűen az asztalon sokk alatt álló Louisnak. Bementem Liam szobájába. Most náluk voltam, néha az estéket is náluk töltöm, de van hogy ők vannak nálam. A házuk említésre sem méltó, és az ember nem hinné el hogy egy ilyen kis házban elfér 5 darab rendetlen szupersztár. Annyira azért nem apró. Van egy garázs felhajtója, egy kis medencéje, egy kis előszobája, egy konyha, amit nem burkol semmilyen fal együtt van a nappalival, minden fiúnak külön szoba és két fürdő. Nekik tökéletes, nekem furcsa, kicsi, idegesítő,rendetlen.
Este épp a Shrekket néztük amikor eszembe jutott valami zseniális. Felugrottam Liam öléből, és ránéztem a fiúkra.
-Mi lenne ha hozzám költöznétek ?-jött az álomterv. Gyorsan jött...és gyorsan ment el.
-Az kizárt.-felelte Harry- Ne értsd félre, imádom a házadat. Csak egy kicsit tönkretennénk azt a házat és persze téged is.-mondta. És mikor általában a legtöbb ember megsértődik, puffog, és visszaszól a 4 fiú csak maga elé meredve bólogatott. Legalább ismerik saját magukat.
-Így is tönkre teszitek.-mondtam mosolyogva.- És hát persze....nem bírtok nélkülem élni.-jegyeztem meg halkan, egó mosollyal mire mindenki felnevetett.-És amúgy sem bírom ezt a egész napos autózást. Olyan messze laktok...
-Tíz perc.-mondta Niall.
-Kuss.-mosolyogtam rá.- Ha ti nem jöttök....-zsenialitásom kitört ismét.-akkor én jövök.-feleltem büszkén.
Az összes fiú egy emberként meredt rám, először meglepve, majd mosolyogva. Mindeggyik körül ugrált, és azt mondta hogy ez remek, holnap cuccoljak is. Én csak mosolyogtam, és örültem a fejemnek.
Este egyszál fehérneműben bebújtam Liam mellé, aki aggódva rámnézett.
-Biztos hogy ez jó ötlet ? Eladod azt a hatalmas és gyönyörű házat ezért ?-mutatott körbe.
-Nem fogom eladni. Félreteszem.-mondtam, úgy mintha valami tárgyról beszéltem volna.- És veletek szeretnék élni ha tetszik, ha nem. Legfőképpen veled. A ház nem ér annyit mint te.
Erre csak elmosolyodott, megsimogatta az arcom és megcsókolt.
Másnap reggel furcsa érzésre keltem. Mintha....egy láb ugrálna a hasamban. Kinyitottam a szemem...Jéé, micsoda meglepetés....tényleg egy láb ugrál a hasamban. Egy Zayn nevű.
-Ébredj föl ribi ! Meglepetésünk van neked.-mondta izgatottan, miközben a többiek a háttérben ordibáltak. Beleértve Liamet is.
- Mutassátok ,aztán húzzatok el a büdös pi..-kezdtem de megfagytam. Zayn a padlóra mutatott, ahol az összes cuccom díszelgett. Az összes. Nem szépen, összegyűrve de ott volt. A meglepődést rögtön felváltotta a kiváncsiság. Hogy jutottak be a házba ?
-Csak nem elloptátok a kulcsom ?-vontam fel a szemöldököm.
-Hát igazából ne..-kezdte Niall.
-De igen.-csapott bele Harry.-És ilyet is találtunk.-mondta, a levegőben lóbálva egy apró tangát. Pár hónappal ezelőtt elvörösödtem volna, és szégyelltem volna magam. De ma már akár meztelenül is járkálnék előttük. Így inkább csak mosolyogtam és a fehérnemű után kaptam.-Szeretnéd mi ?-kérdeztem röhögve.
-Áhh kösz nem. Én inkább maradok meztelen.-mondta és leszedte magáról a törülközőt. Visítottam eggyet és a fejem a párnába dugtam. Utáltam ha itt erotikázik nekem. Hallottam ahogy a fiúk kivonszolják Harryt és becsukják az ajtót.
-Azért szép bugyi.-mondta vigyorogva Liam, és megpuszilta a vállam.
-Kösz.-röhögtem.-Mit csinálunk ma ?
-Semmit.
Na igen. Itt mindig minden a semmi szóval kezdődik. Aztán valahogy minden lesz belőle. Kiváncsi voltam a mai napra, hogy hogy fogok beférni ebbe a kis szekrénybe de legfőképpen arra hogy hogy fogok én itt boldogulni. Az biztos hogy jó lesz.
~Vége.
Vanda
14.rész-Repülőtér
Este alig aludtam valamit. Igazából egész este sírtam. Meg csokit zabáltam. Ezt így felváltva. Úgyhogy reggel kómás, bedagadt szemekkel ébredtem.
Anya reggel 10-re foglalta a repülőjegyet, de én már 8-kor nem tudtam magammal mit kezdeni. Alig vártam, hogy végre hazamehessek. A házat kitakarítottam, összepakoltam mindent, de néhány dolgot itt hagytam. Tudtam hogy úgyis visszajövök, csak idő kérdése. Ha nem Liam miatt akkor valami másért.
9 órakor úgy döntöttem hogy elindulok mert ezt én már nem bírom. Kocsiba ültem és negyed óra alatt ott is voltam.
Megérkeztem, kipakoltam a csomagtartóból, és megkértem egy sofőrt hogy vezesse haza.
A jegyemet átvettem, a cuccokat lepakoltam, készen álltam az indulásra.
A kézi táskámmal már félúton jártam amikor valami romantikus filmbe illő történt velem.
-Chery - ordította egy hang. Liam. Biztos voltam benne. Óvatosan megfordultam. Ott volt ő. A szokásos kockás ingjében, amitől nekem rögtön mosolyra nyílt a szám. A kezében egy hatalmas (tényleg, óriási) rózsacsokor.
Mikor odaért hozzám, félve mosolygott eggyett majd rámnézett.
-Ezt neked hoztam.-mondta kisfiúsan. Olyan édes volt, hogy legszívesebben rögtön a nyakába ugrottam volna. De ez egy kicsit gyors lett volna. A virágot elvettem, fürkészve bámultam egy kicsit, majd ránéztem.
-Miért is ? Liam, megcsaltál. Körülbelül 2 nappal azután hogy újra kibékültünk. Most megint kibékülünk, aztán újra előkerül egy fotó, és összeveszünk ? Ezt fogjuk csinálni ? Én biztos nem..
- Részeg voltam. Érted ? R-É-S-Z-E-G.-ordította a fejembe a végén már röhögve.-Semmit sem jelentett, és igazából nem is nagyon emlékeztem rá addig amíg nem került fel az oldalakra. Én nem Sophiet szeretem...Jah amúgy összekéne hozni őt Niallel.-tette hozzá mosolyogva.-Én téged szeretlek.
A pillangók újra kitörtek a hasamban, és hirtelen az összes düh, és fájdalom eltűnt.
-Szóval...-kezdtem, mire Liam aggódva rámnézett.-Vissza szerzed a csomagjaim, amik miattad fognak kirepülni Franciaországba.-mondtam. Liam megkönnyebbülten rámvigyorgott, majd bólintott eggyet én pedig rögtön a nyakába ugrottam, és megcsókoltam. Már untam ezt a szeret-nem szeret játékot, de reméltem, hogy többet nem fordul elő.
-Szeretlek.-suttogta könnyes szemmel. Válaszként ismét megcsókoltam, majd a táskámat lóbálva, kézen fogva elindultunk az elveszett táskámért.
~Vége.
Vanda
Anya reggel 10-re foglalta a repülőjegyet, de én már 8-kor nem tudtam magammal mit kezdeni. Alig vártam, hogy végre hazamehessek. A házat kitakarítottam, összepakoltam mindent, de néhány dolgot itt hagytam. Tudtam hogy úgyis visszajövök, csak idő kérdése. Ha nem Liam miatt akkor valami másért.
9 órakor úgy döntöttem hogy elindulok mert ezt én már nem bírom. Kocsiba ültem és negyed óra alatt ott is voltam.
Megérkeztem, kipakoltam a csomagtartóból, és megkértem egy sofőrt hogy vezesse haza.
A jegyemet átvettem, a cuccokat lepakoltam, készen álltam az indulásra.
A kézi táskámmal már félúton jártam amikor valami romantikus filmbe illő történt velem.
-Chery - ordította egy hang. Liam. Biztos voltam benne. Óvatosan megfordultam. Ott volt ő. A szokásos kockás ingjében, amitől nekem rögtön mosolyra nyílt a szám. A kezében egy hatalmas (tényleg, óriási) rózsacsokor.
Mikor odaért hozzám, félve mosolygott eggyett majd rámnézett.
-Ezt neked hoztam.-mondta kisfiúsan. Olyan édes volt, hogy legszívesebben rögtön a nyakába ugrottam volna. De ez egy kicsit gyors lett volna. A virágot elvettem, fürkészve bámultam egy kicsit, majd ránéztem.
-Miért is ? Liam, megcsaltál. Körülbelül 2 nappal azután hogy újra kibékültünk. Most megint kibékülünk, aztán újra előkerül egy fotó, és összeveszünk ? Ezt fogjuk csinálni ? Én biztos nem..
- Részeg voltam. Érted ? R-É-S-Z-E-G.-ordította a fejembe a végén már röhögve.-Semmit sem jelentett, és igazából nem is nagyon emlékeztem rá addig amíg nem került fel az oldalakra. Én nem Sophiet szeretem...Jah amúgy összekéne hozni őt Niallel.-tette hozzá mosolyogva.-Én téged szeretlek.
A pillangók újra kitörtek a hasamban, és hirtelen az összes düh, és fájdalom eltűnt.
-Szóval...-kezdtem, mire Liam aggódva rámnézett.-Vissza szerzed a csomagjaim, amik miattad fognak kirepülni Franciaországba.-mondtam. Liam megkönnyebbülten rámvigyorgott, majd bólintott eggyet én pedig rögtön a nyakába ugrottam, és megcsókoltam. Már untam ezt a szeret-nem szeret játékot, de reméltem, hogy többet nem fordul elő.
-Szeretlek.-suttogta könnyes szemmel. Válaszként ismét megcsókoltam, majd a táskámat lóbálva, kézen fogva elindultunk az elveszett táskámért.
~Vége.
Vanda
2012. február 5., vasárnap
13.rész-Újabb veszekedés.
Liam lent várt, én pedig csak egy fehér csőnadrágot és egy meleg, bő pulcsit vettem fel. A hajamban hagytam a kendőt, hogy ne zavarjanak a tincseim. Már felbontotta a pizzát, egy szelet hiányzott.
Bocsi. – mondta bűnbánó arccal. Hihetetlenül édes volt. – Nagyon éhes voltam.
Bocsi. – mondta bűnbánó arccal. Hihetetlenül édes volt. – Nagyon éhes voltam.
Én csak mosolyogtam és levágtam magamat mellé. Vettem egy szelet pizzát, és benyomtam a tévét. Éppen az MTV ment, a One Direction egyik számát játszották. Liam-re néztem ő vigyorgott és átölelt.
A nap további része tökéletesen telt. Csak tévét néztünk és beszélgettünk és persze kajáltunk. Még nem éreztem magam ennyire boldognak. Aztán eljött az este és el kellett búcsúznunk. Kiderült hogy mára lemondta minden programját csak hogy velem lehessen. Megcsókoltuk egymást, hosszan és mosolyogva váltunk el. Szinte berepültem a házba, olyan vidám voltam. Semmi sem szomoríthatott el. Legalábbis azt hittem.
Reggel fitten ébredtem. Kiugrottam az ágyból és azonnal felöltöztem. Egy fekete csőnadrágot, egy csíkos pólót és egy narancssárga kapucnis kardigánt vettem fel. Úgy döntöttem megnézek valami filmet, úgyhogy előkerestem az Alkonyatot. Hátradőltem és néztem a nyálas vámpírokat. Arra gondoltam hogy nekem ennél sokkal jobb pasim van. Megcsörrent a telefonom. Anya volt az. Remek.
- Mi az? – kérdeztem és leállítottam a DVD-t.
- Menj fel a netre. – mondta gondterhelten. Nem tudtam miről van szó, de azért lehoztam a nappaliba a laptopomat és bekapcsoltam. Azonnal felmentem valami pletykaoldalra, azt hittem anya valami botrányba keveredett vagy ilyesmi. Hát nagyon tévedtem. A pletykaoldalon nagybetűkkel ez a cím állt: Liam Payne új barátnője!
Először azt hittem, rólam van szó, de ismét tévedtem. Megnyitottam a hírt, és egy képet találtam amin Liam egy csajjal csókolózik. Sophie-val. Így hangzott a cikk:
„ Forrásaink szerint úgy tudjuk, tegnap este a One Direction szívtiprója dobta barátnőjét, Cherly Thorne-t. Aztán mindenki meglepődött mikor a fotósaink egy képet készítettek ahogy Liam volt csaja legjobb barátnőjével. Úgy látszik a fiú hamar továbblépett.”
Nem akartam elhinni. Miközben a cikket olvastam és a képeket néztem elsírtam magam. Inkább lecsuktam a gépet, vagyis inkább levágtam. Lefutottam a konyhába és kivettem egy doboz fagyit a mélyhűtőből. Nem akart lejönni a fedele, úgyhogy földhöz vágtam. Az egész padló tiszta eperfagyi lett. Letérdeltem és bőgtem. Úgy éreztem magam mint akinek idegösszeomlása van. Nem hittem volna ezt sem Liamről sem Sophieról. Miért nem mondták el? Még az is jobb lett volna. Muszáj volt megosztanom valakivel a bánatom. Előkaptam a telefonomat és még mindig a földön ülve telefonáltam. Olyasvalakit hívtam, akitől nem kértem volna tanácsot, hiszen sosem volt szimpatikus nekem. De szükségem volt valakire.
Megbeszéltük, hogy azonnal indul hozzám. Nem mondtam semmi részletet, de a sírós hangomtól megijedt, és mondta hogy azonnal elindul. Nemsokára egy kocsi zúgását hallottam kintről. Majd kopogást. Nyitva volt az ajtó, hát bejött. Kiabáltam hogy a konyhában vagyok, és nemsokára meg is jelent előttem Harry aggódó arca.
- Mi történt? – kérdezte. Én csak mondtam hogy nézze meg a laptopomat. Felállt és eltűnt egy időre. Én addig megpróbáltam menteni a menthetőt ami a fagyiból maradt, de az összes a földön kötött ki. Már nem sírtam annyira, inkább csak belül fájt nagyon. Nemsokára Harry visszajött és leesett állal ült le mellém.
- Ezt nem gondoltam volna Liam-ről. – mondta én pedig szipogni kezdtem. Azt hittem védeni fogja. – Szerintem ez csak egy félreértés.
Hát persze. Egyből védeni kezdi. Pedig az egész Liam hibája. Nem válaszoltam semmit csak megráztam a fejem. Harry megölelt. Nem toltam el magamtól, jól esett az ölelése.
A nap további részét Harry-vel töltöttem. Beraktunk néhány horrorfilmet hogy eltereljük a figyelmemet. De a sok szellem meg ilyesmi közben csak Liam-re tudtam gondolni. Még csak fel se hívott. Ez bosszúért kiált, gondolta az agyam. De a szívem mélyén tudtam hogy rá kell hagynom az egészet. Harry kedvesen felajánlotta hogy nálam alszik, de én kitereltem az ajtón és befeküdtem az ágyba. Még egy csomó ideig a plafont néztem, aztán lehunytam a szemem. De akkor kiabálást hallottam lentről. Kiugrottam az ágyból és egy baseball ütővel a kezemben leoldalaztam a lépcsőn. Lent Liam állt, kabátban, ázottan, mivel kint zuhogott az eső.
- Mit akarsz? – kérdezte és letettem az ütőt. Ő bocsánatkérésbe kezdett, és magyarázkodni kezdett.
- Ő támadott le engem! Én nem akartam ezt!
Hinni akartam neki, de nem ment.
- Menj el! – mondtam halkan, az ő arcán pedig könnycseppek gördültek le.
- Tessék? – megismételtem. Ő bólintott és letette a bonbont amit hozott nekem, majd kilépett az ajtón. Elsírtam magam. Majd felhívtam anyát.
- Jól vagy kicsim? – kérdezte anya együtt érzően.
- Haza akarok menni. – mondtam. – Holnap elkezdek pakolni hogy minél előbb indulhassak.
- Rendben. Lefoglalok egy jegyet az első osztályra.
Tudtam hogy ez a helyes. Legalább minél messzebb kerülök tőlük és soha többé nem látom a One Direction-t.
~Vége.
Lilla.
~Vége.
Lilla.
12.rész-Takarítás
Tíz percen keresztül öleltük egymást, majd felsóhajtott.
- Mi az?- kérdeztem aggódva
- Mennem kell .- válaszolt vissza szomorúan
- Okés, nem baj, majd holnap beszélünk. Gyere át olyan 11 körül és majd kajolunk valamit, okés ?-mondtam vidáman.
- Okés akkor 11 körül itt leszek!
Megcsókoltuk egymást majd elment. Befutottam a házba és a telefonomért kaptam. Sophie-t hívtam, aki szempillantás alatt ott volt nálam. Ahogy belépett a házba köszönés nélkül csak annyit tudott mondani, hogy:
- Mesélj el mindent!
Felnevettünk.
-Okés de előbb vedd le a cipőd meg ilyenek.-mosolygtam rá
- Hű de rendszerető lettél ! – jött a gúnyos válasz
- Hát az!- válaszoltam egyszerűen
Egész éjszakát átbeszéltük Sophie-val. És mivel nem engedtem meg, hogy hajnali kettőkor elinduljon ezért ott aludt nálam. Reggel kaptam egy sms-t, a takarítónőmtől. „ Nem tudok ma menni mert közbejött egy családi ügy. Nagyon sajnálom.” Hát de jó gondoltam magamba. Tiszta kosz a lakás. Ez még önmagában nem lenne olyan nagy gond mert még kibírtam volna egy napig. De ma jön Liam. Berontottam a szobába és lerántottam Sophie-ról a takarót.
- Kelj fel! A takarítónőm lemondta és ki kell takarítanunk a lakást!
- Jól van 5 percet kérek még ! – válaszolt mogorván.
Én gyorsan felöltöztem. Egy cicanacit vettem fel , egy fiú pólót, mellesleg pont azt ami múltkor Liam-en volt. Még mindig éreztem az illatát benne. A hajamat felkötöttem és egy kendőt raktam bele. Elfutottam a takarító felszerelésért majd ránéztem az órára. 9 óra van . Te jó isten, hogy fogom én ezt a házat kitakarítani 2 óra alatt ?! Letelt az 5 perc . Berontottam ismét a szobába és beugrottam Sophie mellé az ágyba és a fülébe üvöltöttem.
- Kifelé az ágyból most !
- Hol vagyok a katonaságnál?
- Majdnem ! – mosolyogtam rá.- Ma jön Liam légyszíves segítened kell kitakarítani ezt a házat !
- Okés, felöltözök és kezdem a konyhával.
- Oké megyek a nappaliba. Kiálts ha kell valami.
Lefutottam a nappaliba és nekiálltam porszívózni. Te jó isten, már fél tíz volt. Ahogy a nappalit befejeztem a fürdinek álltam neki. És csöngettek. Gumikesztyűvel a kezemen és tiszta vizesen futottam át a folyosón és ajtót nyitottam. Liam volt az.
- Hát te? – döbbentve néztem – Nem 11-et beszéltünk meg ?
- De már 11 van! – mosolyogva közölte velem. – Bemehetek ?
- Persze gyere csak !- Úgy néztem rá mintha nem láttam volna még fehér embert. 11 óra ? Most ? Ajjaj.
Megcsókolt, én meg csak mosolyogtam.
- Hogy, hogy takarítasz?
- Hát , lemondta a takarítónő és mivel megbeszéltük, hogy jössz ezért nem hagyhattam koszosan a lakást. De már szinte kész vagyunk.
- Vagyunk? Miért ki van még itt?
- Gyere, bemutatom a legjobb barátnőmet Sophie-t.
- Szia! Sophie vagyok, sok mindent halottam már rólad!-mondta vigyorogva.
- Szia! Ennek örülök, remélem csak jót! – mosolyogva válaszolt Liam
Sophie a szemöldökét felhúzva belekezdett volna mesélni, hogy miket mondtam de én csak megráztam a fejem és szerencsére vette a jelet.
- Na én nem is zavarok tovább!
- Okés, köszi szépen a segítséget. Liam menj be a nappaliba mindjárt megyek csak kikísérem.
Liam bement a nappaliba és elkezdett a telefonjával babrálni. Reméltem, hogy nem a srácoknak smsezik, hogy itt takarítok meg minden.Elköszöntem Sophie-tól, majd kikísértem. Visszamentem a nappaliba.
- Rendeltem kaját. Pepperónis pizzát, remélem szereted.
- Igen, az a kedvencem ! – mosolyogtam.
Végre! Itt van még egy dolog ami közös bennünk.
- Egy perc és jövök csak átöltözök mert tiszta kosz vagyok!
- Okés de siess vissza!
Elrohantam a nappaliból. Elég viccesen nézhettem ki két sárga gumikesztyűvel a kezemen. Gyors összepakoltam a fürdőszobából a takarító cuccokat és elrohantam átöltözni. Hallottam, hogy csöngettek biztos a Pizza az.
- Elintézed ?- kiabáltam a gardróbomból
- Persze. – jött a válasz
Én persze mint mindig, nem tudtam mit vegyek fel. De már lennt várt Liam mert farkaséhes volt.
~Vége
Orsi.
- Mi az?- kérdeztem aggódva
- Mennem kell .- válaszolt vissza szomorúan
- Okés, nem baj, majd holnap beszélünk. Gyere át olyan 11 körül és majd kajolunk valamit, okés ?-mondtam vidáman.
- Okés akkor 11 körül itt leszek!
Megcsókoltuk egymást majd elment. Befutottam a házba és a telefonomért kaptam. Sophie-t hívtam, aki szempillantás alatt ott volt nálam. Ahogy belépett a házba köszönés nélkül csak annyit tudott mondani, hogy:
- Mesélj el mindent!
Felnevettünk.
-Okés de előbb vedd le a cipőd meg ilyenek.-mosolygtam rá
- Hű de rendszerető lettél ! – jött a gúnyos válasz
- Hát az!- válaszoltam egyszerűen
Egész éjszakát átbeszéltük Sophie-val. És mivel nem engedtem meg, hogy hajnali kettőkor elinduljon ezért ott aludt nálam. Reggel kaptam egy sms-t, a takarítónőmtől. „ Nem tudok ma menni mert közbejött egy családi ügy. Nagyon sajnálom.” Hát de jó gondoltam magamba. Tiszta kosz a lakás. Ez még önmagában nem lenne olyan nagy gond mert még kibírtam volna egy napig. De ma jön Liam. Berontottam a szobába és lerántottam Sophie-ról a takarót.
- Kelj fel! A takarítónőm lemondta és ki kell takarítanunk a lakást!
- Jól van 5 percet kérek még ! – válaszolt mogorván.
Én gyorsan felöltöztem. Egy cicanacit vettem fel , egy fiú pólót, mellesleg pont azt ami múltkor Liam-en volt. Még mindig éreztem az illatát benne. A hajamat felkötöttem és egy kendőt raktam bele. Elfutottam a takarító felszerelésért majd ránéztem az órára. 9 óra van . Te jó isten, hogy fogom én ezt a házat kitakarítani 2 óra alatt ?! Letelt az 5 perc . Berontottam ismét a szobába és beugrottam Sophie mellé az ágyba és a fülébe üvöltöttem.
- Kifelé az ágyból most !
- Hol vagyok a katonaságnál?
- Majdnem ! – mosolyogtam rá.- Ma jön Liam légyszíves segítened kell kitakarítani ezt a házat !
- Okés, felöltözök és kezdem a konyhával.
- Oké megyek a nappaliba. Kiálts ha kell valami.
Lefutottam a nappaliba és nekiálltam porszívózni. Te jó isten, már fél tíz volt. Ahogy a nappalit befejeztem a fürdinek álltam neki. És csöngettek. Gumikesztyűvel a kezemen és tiszta vizesen futottam át a folyosón és ajtót nyitottam. Liam volt az.
- Hát te? – döbbentve néztem – Nem 11-et beszéltünk meg ?
- De már 11 van! – mosolyogva közölte velem. – Bemehetek ?
- Persze gyere csak !- Úgy néztem rá mintha nem láttam volna még fehér embert. 11 óra ? Most ? Ajjaj.
Megcsókolt, én meg csak mosolyogtam.
- Hogy, hogy takarítasz?
- Hát , lemondta a takarítónő és mivel megbeszéltük, hogy jössz ezért nem hagyhattam koszosan a lakást. De már szinte kész vagyunk.
- Vagyunk? Miért ki van még itt?
- Gyere, bemutatom a legjobb barátnőmet Sophie-t.
- Szia! Sophie vagyok, sok mindent halottam már rólad!-mondta vigyorogva.
- Szia! Ennek örülök, remélem csak jót! – mosolyogva válaszolt Liam
Sophie a szemöldökét felhúzva belekezdett volna mesélni, hogy miket mondtam de én csak megráztam a fejem és szerencsére vette a jelet.
- Na én nem is zavarok tovább!
- Okés, köszi szépen a segítséget. Liam menj be a nappaliba mindjárt megyek csak kikísérem.
Liam bement a nappaliba és elkezdett a telefonjával babrálni. Reméltem, hogy nem a srácoknak smsezik, hogy itt takarítok meg minden.Elköszöntem Sophie-tól, majd kikísértem. Visszamentem a nappaliba.
- Rendeltem kaját. Pepperónis pizzát, remélem szereted.
- Igen, az a kedvencem ! – mosolyogtam.
Végre! Itt van még egy dolog ami közös bennünk.
- Egy perc és jövök csak átöltözök mert tiszta kosz vagyok!
- Okés de siess vissza!
Elrohantam a nappaliból. Elég viccesen nézhettem ki két sárga gumikesztyűvel a kezemen. Gyors összepakoltam a fürdőszobából a takarító cuccokat és elrohantam átöltözni. Hallottam, hogy csöngettek biztos a Pizza az.
- Elintézed ?- kiabáltam a gardróbomból
- Persze. – jött a válasz
Én persze mint mindig, nem tudtam mit vegyek fel. De már lennt várt Liam mert farkaséhes volt.
~Vége
Orsi.
11.rész- Félreértés
Reggel 7 óra. Ordibálnak. Ordibálnak a házam előtt....Várjunk csak. Miért ordibálnak a házam előtt ?
Ez a kérdés merült fel bennem, amikor felébredtem. Gyorsan kinéztem az ablakomon, és megláttam egy csomó fotóst.
-Ilyen is régen volt.-mormogtam dühösen. Felkaptam egy köntöst és egy papucsot, majd a legnagyobb oltogatásokat kitalálva, kiléptem a bejárati ajtón. Az összes gép egyszerre kezdett el kattogni. A szemem 2 perc alatt megfájdult és alig tudtam a kapuig elmenni, épp szemmel.
-Maguk meg mit csinálnak itt ?-üvöltöttem. mindenki egyből ordította a választ, de semmit nem értettem belőle. Kétségbeesetten néztem az elől lévő paparazzira, akit amúgy ismertem,15 éves korom óta mindig ő fényképez. az oldal táskájából kivett egy újságot és a kezembe nyomta.
Az cím.: Liam Payne dobja Cherylin Thornet ?
Szörnyülködve néztem a címet, tekintettel arra hogy nem is járunk. Volt ott egy kép, amin egy idegen csajjal csókolózik, és volt egy kisebb kép, amin éppen megölelt engem. A kép látszólag azon a napon készült, amikor Liammel találkoztunk először, a csókolózós kép pedig, az ingjéről levéve...tegnap készült.
A szívem összetört. Mégse tudtam sírni. Inkább felnéztem az újságból vigyorogtam eggyet, és bementem a házba. A paprazzik pár perc múlva elrohantak, gondolom holnap úgyis meglátom hogy ebből mit hoznak ki.
Én addig felöltöztem. Egy fekete csőnacit viseltem, fekete szűk toppal, és egy piros dzsekivel, lábamon egy hatlamas sarkú fekete cipő. A szememet erősen kihúztam, és indulásra készen voltam. Hogy hova ? Azt nem tudtam, de az újságot magammal vittem.
Végig furikáztam a fél városon. Liamet és a többieket kerestem. A többieket nem is. inkább csak Liamet. Gondolkoztam. Hol lehetnek délben ? Liam mesélte hogy reggel korán kelnek, mennek egy rádióhoz. Talán az egyik Starbucksban vannak. És hogy tudtam.
A parkolóban megláttam Liamet és a fiúkat, akik egy kávé kiséretében beszélgettek. Vigyorogva bementem, és mielőtt bármit mondhattak volna, a Liam előtt lévő kávét ráöntöttem. Liam eddig a percig észre sem vett. Az ott dolgozók, és a többi vendég felsikoltott. Ez engem egy cseppet sem érdekelt. Liam a hirtelen forróságtól felállt és rámnézett. Rámosolyogtam, és lecsaptam az újságot az asztalra.
-Csak hogy tudd, kivel szórakozol-mondtam, és elmentem. A körülöttem lévők csodálkozva néztek én pedig mielőtt kimentem volna, meghajoltam.
A kocsiba ülve, még ránéztem a kávézóra. nem csak azért, mert belegondoltam abba hogy egy időre ki vagyok innen tiltva, hanem azért hogy lássam Liam reakcióját. Liam az arcát fogta, és ügyet sem vetve a nyakán csöpögő forró kávéra, elejtett néhány könnycseppet. A fiúk körülötte álltak, a pincérek törülközőket hoztak, de ő ügyet sem vetett rá. Ez csak még jobban megfájdította a szívem. De nem érdekelt.
A nap többi része jól telt, életemben először kipanaszkodtam magam anyámnak is, aminek ő roppant örült bár nem tudott nagyon semmi szívmelengetőt mondani.
Olyan 7 óra fele már lefekvésre készültem, fáradt voltam, és véget akartam vetni ennek a napnak, mikor meghallottam a kinntről jövő zenét. A kedvenc számom volt az. Coldplay-Yellow. Gyorsan kinéztem az ablakon és megláttam Liamet. A kertemben. A riasztó nyaral, vagy mi ? A telefonjára erősített hangszórókat tartotta és rámmosolygott. Nehezen, de visszafojtottam a nevetést és komoly arccal odaszóltam.
- Hát te ?
- Csak bocsánatot kérni jöttem.-jöttem.
-Felesleges.
- Nem, nem az.-mondta.- Nézd ez a egész egy nagy...
-Nem érdekel ha más lányokkal találkozol, beszélsz vagy csókolózol. Nem érdekel. De akkor miért hülyítettél ?
-Ez egy régebbi kép. Még az x factor közben készült, gondolom egy fan, vagy egy paparazzi volt, de csak most tették nyilvánosság elé. Látod.-mutatta föl az újságot.- Itt még ilyen "buzi" hajam van, ahogy te mondanád.
Sokkos állapotban rohantam az asztalomhoz, hogy megnézzem a képet. Lefagytam. Valóban, buzis haja volt, ami a mostani gyönyörű fürtjeihez egyáltalán nem hasonlít. lassú léptekkel ballagtam vissza az ablakhoz, és ránéztem Liamre.
-Mostmár hiszel nekem ?-kérdezte mosolyogva.
Ismét a fellegekben voltam. Mosolyogtam egyet majd kirohantam a házból. Kiértem a kertbe, és a nyakába ugrottam. És...megcsókoltam. Mióta vártam erre, te jó isten. Mostmár hivatalosan is együtt vagyunk. legalábbis nekünk ez elég hivatalos volt.
Mjad egymás szemébe néztünk, ő pedig lágy hangon, suttogva megszólalt.
-Szeretlek.-én csak bólintottam, és a sírás kerülgetett. Végre találtam valakit, aki szeret.
Új kezdet....biztos vagyok benne, hogy ez az.
~Vége.
Vanda.
Ez a kérdés merült fel bennem, amikor felébredtem. Gyorsan kinéztem az ablakomon, és megláttam egy csomó fotóst.
-Ilyen is régen volt.-mormogtam dühösen. Felkaptam egy köntöst és egy papucsot, majd a legnagyobb oltogatásokat kitalálva, kiléptem a bejárati ajtón. Az összes gép egyszerre kezdett el kattogni. A szemem 2 perc alatt megfájdult és alig tudtam a kapuig elmenni, épp szemmel.
-Maguk meg mit csinálnak itt ?-üvöltöttem. mindenki egyből ordította a választ, de semmit nem értettem belőle. Kétségbeesetten néztem az elől lévő paparazzira, akit amúgy ismertem,15 éves korom óta mindig ő fényképez. az oldal táskájából kivett egy újságot és a kezembe nyomta.
Az cím.: Liam Payne dobja Cherylin Thornet ?
Szörnyülködve néztem a címet, tekintettel arra hogy nem is járunk. Volt ott egy kép, amin egy idegen csajjal csókolózik, és volt egy kisebb kép, amin éppen megölelt engem. A kép látszólag azon a napon készült, amikor Liammel találkoztunk először, a csókolózós kép pedig, az ingjéről levéve...tegnap készült.
A szívem összetört. Mégse tudtam sírni. Inkább felnéztem az újságból vigyorogtam eggyet, és bementem a házba. A paprazzik pár perc múlva elrohantak, gondolom holnap úgyis meglátom hogy ebből mit hoznak ki.
Én addig felöltöztem. Egy fekete csőnacit viseltem, fekete szűk toppal, és egy piros dzsekivel, lábamon egy hatlamas sarkú fekete cipő. A szememet erősen kihúztam, és indulásra készen voltam. Hogy hova ? Azt nem tudtam, de az újságot magammal vittem.
Végig furikáztam a fél városon. Liamet és a többieket kerestem. A többieket nem is. inkább csak Liamet. Gondolkoztam. Hol lehetnek délben ? Liam mesélte hogy reggel korán kelnek, mennek egy rádióhoz. Talán az egyik Starbucksban vannak. És hogy tudtam.
A parkolóban megláttam Liamet és a fiúkat, akik egy kávé kiséretében beszélgettek. Vigyorogva bementem, és mielőtt bármit mondhattak volna, a Liam előtt lévő kávét ráöntöttem. Liam eddig a percig észre sem vett. Az ott dolgozók, és a többi vendég felsikoltott. Ez engem egy cseppet sem érdekelt. Liam a hirtelen forróságtól felállt és rámnézett. Rámosolyogtam, és lecsaptam az újságot az asztalra.
-Csak hogy tudd, kivel szórakozol-mondtam, és elmentem. A körülöttem lévők csodálkozva néztek én pedig mielőtt kimentem volna, meghajoltam.
A kocsiba ülve, még ránéztem a kávézóra. nem csak azért, mert belegondoltam abba hogy egy időre ki vagyok innen tiltva, hanem azért hogy lássam Liam reakcióját. Liam az arcát fogta, és ügyet sem vetve a nyakán csöpögő forró kávéra, elejtett néhány könnycseppet. A fiúk körülötte álltak, a pincérek törülközőket hoztak, de ő ügyet sem vetett rá. Ez csak még jobban megfájdította a szívem. De nem érdekelt.
A nap többi része jól telt, életemben először kipanaszkodtam magam anyámnak is, aminek ő roppant örült bár nem tudott nagyon semmi szívmelengetőt mondani.
Olyan 7 óra fele már lefekvésre készültem, fáradt voltam, és véget akartam vetni ennek a napnak, mikor meghallottam a kinntről jövő zenét. A kedvenc számom volt az. Coldplay-Yellow. Gyorsan kinéztem az ablakon és megláttam Liamet. A kertemben. A riasztó nyaral, vagy mi ? A telefonjára erősített hangszórókat tartotta és rámmosolygott. Nehezen, de visszafojtottam a nevetést és komoly arccal odaszóltam.
- Hát te ?
- Csak bocsánatot kérni jöttem.-jöttem.
-Felesleges.
- Nem, nem az.-mondta.- Nézd ez a egész egy nagy...
-Nem érdekel ha más lányokkal találkozol, beszélsz vagy csókolózol. Nem érdekel. De akkor miért hülyítettél ?
-Ez egy régebbi kép. Még az x factor közben készült, gondolom egy fan, vagy egy paparazzi volt, de csak most tették nyilvánosság elé. Látod.-mutatta föl az újságot.- Itt még ilyen "buzi" hajam van, ahogy te mondanád.
Sokkos állapotban rohantam az asztalomhoz, hogy megnézzem a képet. Lefagytam. Valóban, buzis haja volt, ami a mostani gyönyörű fürtjeihez egyáltalán nem hasonlít. lassú léptekkel ballagtam vissza az ablakhoz, és ránéztem Liamre.
-Mostmár hiszel nekem ?-kérdezte mosolyogva.
Ismét a fellegekben voltam. Mosolyogtam egyet majd kirohantam a házból. Kiértem a kertbe, és a nyakába ugrottam. És...megcsókoltam. Mióta vártam erre, te jó isten. Mostmár hivatalosan is együtt vagyunk. legalábbis nekünk ez elég hivatalos volt.
Mjad egymás szemébe néztünk, ő pedig lágy hangon, suttogva megszólalt.
-Szeretlek.-én csak bólintottam, és a sírás kerülgetett. Végre találtam valakit, aki szeret.
Új kezdet....biztos vagyok benne, hogy ez az.
~Vége.
Vanda.
2012. február 4., szombat
10.rész-Emlékek
Végül egy barátságos, közeli ki vendéglő mellett döntöttünk. A tulaj azonnal felismerte a bandát, engem viszont nem. Egy kicsit zavart, de inkább csak a fiúk mögött baktattam egy sarokban álló asztalhoz. Liam mellé ültem. Harry azonnal rendelt nekünk kaját, spenótos tésztát. A többiek azonnal megnyalták a szájuk szélét. Én csak bosszankodtam. Utálom a spenótot. Csúnyán néztem Harry-re de ő nem vette a lapot, csak belekortyolt az előtte álló vizespohárba. Nemsokára kihozták a kaját, megpróbáltam lenyomni a torkomon, mivel Liam is mohón falta az undorító, zöld tésztát. Majdnem elhánytam magam, úgyhogy inkább letettem a villát. A többiek kérdő tekintettel néztek rám.
Nem vagyok éhes. – mondta és alig bírtam visszatartani a rókázást. Inkább én is szürcsölni kezdtem a vizet, mire a gyomrom azonnal megnyugodott. A fiúk valami téma után kutattak, végül kikötöttek a gyerekkoruknál. Remek.
És akkor rám esett a tányér, ami tele volt paradicsomszósszal. – mesélte röhögve Louis, a többiek is szakadtak a nevetéstől, erre én sem bírtam visszatartani a vigyorgást. – És anya az egészet felvette videóra.
És a te gyerekkorod milyen volt? – kérdezte felém hajolva Niall. Nagyot nyeltem és Liam- re néztem. Ő alig láthatóan megrázta a fejtét, de Niall csak tovább folytatta, mivel nem látta az apró jelet. – Biztosan csodás volt. Nem?
Nem igazán. – hajtottam le a fejem és babrálni kezdtem az ujjaimmal. Niall kényes ponton ért. Inkább nem feleltem semmit, azonban a többiek is fellelkesültek és faggatni kezdtek. De inkább csak Niall bombázott a kérdéseivel.
De biztos tök jó fejek a szüleid, gondolom tökéletes életed volt. Csak azt nem értem hogy hagyták megcsinálni a tetkóidat. Gondolom vannak tesóid is, nekik is jó életük lehetett. Tényleg a szüleid miért nem laknak veled?
Jó ennyi nekem elég is volt. – mondtam és felálltam. Kiléptem az asztal mögül és a női mosdóba viharzottam. Út közben eleredtek a könnyeim. Még hallotta, ahogy Liam Niall-re kiabál.
Ezt most miért kellett?
A többit már nem hallottam, berontottam a mosdóba, ahol szerencsére nem volt senki. Felültem a csapok mellé és felhúztam a lábam. Pityeregni kezdtem, mivel a többiek felidézték bennem a régi időket, és sajogni kezdett a szívem. A mellkasomba markoltam és szaporán dobogott a szívem. A csuklómra pillantottam, ahol néhány évvel ezelőtt még vastag sebek borítottak. Leküzdöttem a vágyamat hogy ismét megvágjam magam, inkább a talpamra álltam és nézni kezdtem magamat a tükörben. Kintről lépéseket hallottam, majd nemsokára felcsendült Liam hangja.
- Bemehetek? – kérdezte halkan és együtt érzően. Még most is olyan édes volt velem. A szívem azt sugallta ahogy engedjem be, de inkább csak nemet mondtam. Sajnáltatni akartam magam és azt gondoltam hogy megvárom míg elmennek, majd utána kimegyek. De néhány perccel később újabb lépteket hallottam kintről.
- Liam, menj el! – kiabáltam az ajtónak. Az lassan kinyílt és egy szőke, rövid hajat láttam meg mögötte. Niall. Még csak ő hiányzott. – Húzz el.
Nem voltam valami kedves, de nem érdekelt. Niall bűnbánó arccal lépett mellém és egy zsepit nyújtott nekem. Ingerülten kitéptem a kezéből és megtöröltem az arcomat. Láttam az arcán hogy nem tudja hol kezdje. Csak kinyitotta a száját majd becsukta. Úgy nézett ki mint egy hal.
Sajnálom. – csak ennyit tudott kinyögni. Ennyi nekem nem volt elég. Még mindig nem néztem rá, csak lehajtottam a fejem és a körmömet fixíroztam. – Nem tudtam hogy ilyen rossz gyerekkorod volt.
Ezért akartam eltitkolni. – mondtam és újra könny szökött a szemembe.
Ne sírj! – mondta és gyengéden átölelt. Nem toltam el magamtól, inkább a vállára hajtottam a fejemet és sírni kezdtem. – Tényleg őszintén sajnálom.
Azonnal megbocsátottam neki. És megpróbáltam összekapni magam. Megmostam az arcomat.
Kimehetünk? – kérdezte Niall. Nagyon sóhajtottam. Bólintottam és libasorban kiléptünk a folyosóra. A többiek még az asztalnál ültek, de mikor megláttak minket felpattantak.
Bocsi fiúk. – kezdtem bele, de Liam leintett.
Ebbe ne is kezdj bele. A mi hibánk. De van egy ötletünk. Gyere velünk. De először be kell kötnünk a szemedet.
Nem ellenkeztem csak hagytam hogy Liam a szememre rakjon egy sálat, amiből az ő illata áradt. Beleszimatoltam a levegőbe, aztán meglepve kezdtem járni. Liam megfogta a kezemet nehogy elessek, vagy nekimenjek valaminek. A keze meleg volt és puha nem sokat k ellenkeztem. Beültettek a kocsi hátsó ülésére. Jó, néhányszor le akartam venni a sálat, de valaki mindig visszahúzta rám. Végül inkább durcáskodva hátradőltem. Nemsokára megállt a kocsi, és valaki kisegített belőle. Hátulról tolni kezdtek, fogalmam sem volt hol vagyunk. Végül valaki lerántotta rólam a sálat.
Egy Disney boltban voltunk. A fiúk egyszerre kiáltották: meglepetés! Majdnem elolvadtam. Kiskoromban mindig is ide vágytam, de anya és apa sosem hoztak el.
Gondoltuk, bepótolunk valamit az elmaradott események közül. – mondta Liam, folytatni akarta, de én leintettem és mind az ötüket megöleltem. Lehet hogy kicsit túl erősen szorongattam őket, de nem érdekelt. Nem tudtam abbahagyni a vigyorgást, és köszönetáradattal jutalmaztam őket.
Csodálatos nap volt. Úgy viselkedtünk mint a kisiskolások, de hihetetlenül jól éreztük magunkat. Fényképezkedtünk és össze-vissza futkostunk, de úgy éreztem ez életem egyik legjobb napja, az után mikor először találkoztam Liam-mel. Úgy éreztem végre felhőtlenül boldog vagyok.
Lefekvéskor már fájt a szám a sok vigyorgástól, és boldogan merültem álomba ezután a csodálatos nap után, akármennyire bántottak is meg.
~Vége.
Lilla.
Nem vagyok éhes. – mondta és alig bírtam visszatartani a rókázást. Inkább én is szürcsölni kezdtem a vizet, mire a gyomrom azonnal megnyugodott. A fiúk valami téma után kutattak, végül kikötöttek a gyerekkoruknál. Remek.
És akkor rám esett a tányér, ami tele volt paradicsomszósszal. – mesélte röhögve Louis, a többiek is szakadtak a nevetéstől, erre én sem bírtam visszatartani a vigyorgást. – És anya az egészet felvette videóra.
És a te gyerekkorod milyen volt? – kérdezte felém hajolva Niall. Nagyot nyeltem és Liam- re néztem. Ő alig láthatóan megrázta a fejtét, de Niall csak tovább folytatta, mivel nem látta az apró jelet. – Biztosan csodás volt. Nem?
Nem igazán. – hajtottam le a fejem és babrálni kezdtem az ujjaimmal. Niall kényes ponton ért. Inkább nem feleltem semmit, azonban a többiek is fellelkesültek és faggatni kezdtek. De inkább csak Niall bombázott a kérdéseivel.
De biztos tök jó fejek a szüleid, gondolom tökéletes életed volt. Csak azt nem értem hogy hagyták megcsinálni a tetkóidat. Gondolom vannak tesóid is, nekik is jó életük lehetett. Tényleg a szüleid miért nem laknak veled?
Jó ennyi nekem elég is volt. – mondtam és felálltam. Kiléptem az asztal mögül és a női mosdóba viharzottam. Út közben eleredtek a könnyeim. Még hallotta, ahogy Liam Niall-re kiabál.
Ezt most miért kellett?
A többit már nem hallottam, berontottam a mosdóba, ahol szerencsére nem volt senki. Felültem a csapok mellé és felhúztam a lábam. Pityeregni kezdtem, mivel a többiek felidézték bennem a régi időket, és sajogni kezdett a szívem. A mellkasomba markoltam és szaporán dobogott a szívem. A csuklómra pillantottam, ahol néhány évvel ezelőtt még vastag sebek borítottak. Leküzdöttem a vágyamat hogy ismét megvágjam magam, inkább a talpamra álltam és nézni kezdtem magamat a tükörben. Kintről lépéseket hallottam, majd nemsokára felcsendült Liam hangja.
- Bemehetek? – kérdezte halkan és együtt érzően. Még most is olyan édes volt velem. A szívem azt sugallta ahogy engedjem be, de inkább csak nemet mondtam. Sajnáltatni akartam magam és azt gondoltam hogy megvárom míg elmennek, majd utána kimegyek. De néhány perccel később újabb lépteket hallottam kintről.
- Liam, menj el! – kiabáltam az ajtónak. Az lassan kinyílt és egy szőke, rövid hajat láttam meg mögötte. Niall. Még csak ő hiányzott. – Húzz el.
Nem voltam valami kedves, de nem érdekelt. Niall bűnbánó arccal lépett mellém és egy zsepit nyújtott nekem. Ingerülten kitéptem a kezéből és megtöröltem az arcomat. Láttam az arcán hogy nem tudja hol kezdje. Csak kinyitotta a száját majd becsukta. Úgy nézett ki mint egy hal.
Sajnálom. – csak ennyit tudott kinyögni. Ennyi nekem nem volt elég. Még mindig nem néztem rá, csak lehajtottam a fejem és a körmömet fixíroztam. – Nem tudtam hogy ilyen rossz gyerekkorod volt.
Ezért akartam eltitkolni. – mondtam és újra könny szökött a szemembe.
Ne sírj! – mondta és gyengéden átölelt. Nem toltam el magamtól, inkább a vállára hajtottam a fejemet és sírni kezdtem. – Tényleg őszintén sajnálom.
Azonnal megbocsátottam neki. És megpróbáltam összekapni magam. Megmostam az arcomat.
Kimehetünk? – kérdezte Niall. Nagyon sóhajtottam. Bólintottam és libasorban kiléptünk a folyosóra. A többiek még az asztalnál ültek, de mikor megláttak minket felpattantak.
Bocsi fiúk. – kezdtem bele, de Liam leintett.
Ebbe ne is kezdj bele. A mi hibánk. De van egy ötletünk. Gyere velünk. De először be kell kötnünk a szemedet.
Nem ellenkeztem csak hagytam hogy Liam a szememre rakjon egy sálat, amiből az ő illata áradt. Beleszimatoltam a levegőbe, aztán meglepve kezdtem járni. Liam megfogta a kezemet nehogy elessek, vagy nekimenjek valaminek. A keze meleg volt és puha nem sokat k ellenkeztem. Beültettek a kocsi hátsó ülésére. Jó, néhányszor le akartam venni a sálat, de valaki mindig visszahúzta rám. Végül inkább durcáskodva hátradőltem. Nemsokára megállt a kocsi, és valaki kisegített belőle. Hátulról tolni kezdtek, fogalmam sem volt hol vagyunk. Végül valaki lerántotta rólam a sálat.
Egy Disney boltban voltunk. A fiúk egyszerre kiáltották: meglepetés! Majdnem elolvadtam. Kiskoromban mindig is ide vágytam, de anya és apa sosem hoztak el.
Gondoltuk, bepótolunk valamit az elmaradott események közül. – mondta Liam, folytatni akarta, de én leintettem és mind az ötüket megöleltem. Lehet hogy kicsit túl erősen szorongattam őket, de nem érdekelt. Nem tudtam abbahagyni a vigyorgást, és köszönetáradattal jutalmaztam őket.
Csodálatos nap volt. Úgy viselkedtünk mint a kisiskolások, de hihetetlenül jól éreztük magunkat. Fényképezkedtünk és össze-vissza futkostunk, de úgy éreztem ez életem egyik legjobb napja, az után mikor először találkoztam Liam-mel. Úgy éreztem végre felhőtlenül boldog vagyok.
Lefekvéskor már fájt a szám a sok vigyorgástól, és boldogan merültem álomba ezután a csodálatos nap után, akármennyire bántottak is meg.
~Vége.
Lilla.
9.rész-A próba.
Liammel voltam egész délután. Voltunk moziba, fagyizni amiből természetesen kajacsata lett.
Miután kidobtak minket a cukrászdából még sétáltunk egyet.
- Figyi, nincs kedved eljönni a próbánkra? –kérdezte Liam kedvesen
- De nagyon szívesen elmegyek!
- Okés akkor mehetnénk a te kocsiddal? Mert nincs kedvem Niall apjával furikázni és inkább vagyok veled.
- De mehetünk , ha nem kínos, hogy egy lány vezet . – válaszoltam neki gúnyosan
- Majd megpróbálok hozzászokni!- szólt vissza viccesen
El is indultunk a helyre ahol lesz a koncert. Mikorra odaértünk a fiúk csak hatalmas röhögésbe kezdtek majd kérdezve,hogy:
- Mi történt veletek?
- Hát csak kicsit nagyon jól éreztük magunkat!- válaszolt nekik vissza Liam.
- Ajj nem igaz kajacsata volt és én nem voltam ott !- szólt Louis bedurcizott hangon.
- Majd legközelebb ott leszel!- szóltam én
- Na de át kéne öltöznünk, hisz nem próbálhatok ilyen fagyisan !- mondta Liam
Elmentünk az öltőzőbe és hát mivel nincs lány ruhájuk ezért Liam odaadta az egyik ruháját. Egy kék farmer inget adott nekem. Nadrágot nem kértem hisz az annyira nem lett fagyis.
- Hallod nekem most mennem kell mert a fiúk már várnak de ha átöltöztél akkor gyere ki a nézőtérre!
- Okés csak felöltözök és rendbe szedem a fagyis arcomat.
Liam adott egy puszit az arcómra és azt mondta utána, hogy
- Tessék elkezdtem neked !
Én csak mosolyogtam és a fellegekbe éreztem magam. Kicsit ijesztő volt egy műanyag galamb társaságába öltözni de hátat fordítottam neki. Mikor elkészültem nem mentem ki a nézőtérre hanem inkább csak a színpad mögüll figyeltem őket. Liam olyan felszabadultam énekelt. Még mosolyt is csalt az arcomra. Én csak néztem őket mikor az egyik pillanatról a másikra Niall elesett és nem tudott felállni. Felszaladtam a színpadra.
- Úristen, jól vagy ?
- Igen persze csak kicsit megütöttem magam .
- Okés akkor jó.
A srácok felsegítették Niallt és folytatták a próbát. Én elmendtem és szétnéztem a háttérbe a szobákba. Az egyik helyiségben találtam egy gitárt. Mivel nagyon szeretek gitározni de még senki sem hallott játszani. Reméltem, hogy így is lesz, ezért elkezdtem játszani. A saját szerzeményemet adtam elő, amit még senki sem hallott. Háttal ültem az ajtónak. Résnyire nyitva volt mert nem csukódót be rendesen. Liam épp engem keresett és benyitott az ajtón de én nem láttam őt. Egy ideig hallgatta a játékomat de nem bírta ki és megszólalt.
- Látom megtaláltad Niall gitárját. Nagyon szépen játszol. Ezt te írtad?
Nem tudtam megszólalni így csak megfordultam és nagy nehezen kinyögtem egy:
- Igen ezt én írtam és köszi de annyira nem tökéletes.
Leraktam a gitárt és odamentem hozzá.
- Szerintem igazán jó felénekelhetnéd nem gondolod?
- Hát még nem gondolkoztam el rajta, hogy elkezdjek-e újra énekelni.- ugyanis mostanság kicsit szünetelek.
- Te tudod de szerintem elkezdhetnél megint !
Itt be is fejeződött a beszélgetésünk, mert jöttek a srácok.
- Nem zavarunk a szerelmes perceitekben?- szólalt meg Harry egy nagy mosollyal az arcán. Én persze teljesen elvörösödtem.
- Nem, nem zavartok. – válaszolt vissza Liam durcásan
- Nem megyünk el kajálni valahova? – kérdezte Niall a ki szokás szerint csak az evésre koncentrált.
- De menjünk .- vágtam rá , mert már nagyon éhes voltam.
Természetesen az én kocsimmal akartak menni a srácok de nem fértünk volna be hatan. Harry és Zayn felajánlották , hogy ők majd másik kocsival mennek. Louis és Niall kirohantak a kocsimhoz és beugrottak a hátsó ülésre. Mi Liammel utánuk futottunk nehogy még valami kárt csináljanak, mert ha ketten ők összekerülnek valahol ott mindig valami történik…
~Vége.
Orsi.
Miután kidobtak minket a cukrászdából még sétáltunk egyet.
- Figyi, nincs kedved eljönni a próbánkra? –kérdezte Liam kedvesen
- De nagyon szívesen elmegyek!
- Okés akkor mehetnénk a te kocsiddal? Mert nincs kedvem Niall apjával furikázni és inkább vagyok veled.
- De mehetünk , ha nem kínos, hogy egy lány vezet . – válaszoltam neki gúnyosan
- Majd megpróbálok hozzászokni!- szólt vissza viccesen
El is indultunk a helyre ahol lesz a koncert. Mikorra odaértünk a fiúk csak hatalmas röhögésbe kezdtek majd kérdezve,hogy:
- Mi történt veletek?
- Hát csak kicsit nagyon jól éreztük magunkat!- válaszolt nekik vissza Liam.
- Ajj nem igaz kajacsata volt és én nem voltam ott !- szólt Louis bedurcizott hangon.
- Majd legközelebb ott leszel!- szóltam én
- Na de át kéne öltöznünk, hisz nem próbálhatok ilyen fagyisan !- mondta Liam
Elmentünk az öltőzőbe és hát mivel nincs lány ruhájuk ezért Liam odaadta az egyik ruháját. Egy kék farmer inget adott nekem. Nadrágot nem kértem hisz az annyira nem lett fagyis.
- Hallod nekem most mennem kell mert a fiúk már várnak de ha átöltöztél akkor gyere ki a nézőtérre!
- Okés csak felöltözök és rendbe szedem a fagyis arcomat.
Liam adott egy puszit az arcómra és azt mondta utána, hogy
- Tessék elkezdtem neked !
Én csak mosolyogtam és a fellegekbe éreztem magam. Kicsit ijesztő volt egy műanyag galamb társaságába öltözni de hátat fordítottam neki. Mikor elkészültem nem mentem ki a nézőtérre hanem inkább csak a színpad mögüll figyeltem őket. Liam olyan felszabadultam énekelt. Még mosolyt is csalt az arcomra. Én csak néztem őket mikor az egyik pillanatról a másikra Niall elesett és nem tudott felállni. Felszaladtam a színpadra.
- Úristen, jól vagy ?
- Igen persze csak kicsit megütöttem magam .
- Okés akkor jó.
A srácok felsegítették Niallt és folytatták a próbát. Én elmendtem és szétnéztem a háttérbe a szobákba. Az egyik helyiségben találtam egy gitárt. Mivel nagyon szeretek gitározni de még senki sem hallott játszani. Reméltem, hogy így is lesz, ezért elkezdtem játszani. A saját szerzeményemet adtam elő, amit még senki sem hallott. Háttal ültem az ajtónak. Résnyire nyitva volt mert nem csukódót be rendesen. Liam épp engem keresett és benyitott az ajtón de én nem láttam őt. Egy ideig hallgatta a játékomat de nem bírta ki és megszólalt.
- Látom megtaláltad Niall gitárját. Nagyon szépen játszol. Ezt te írtad?
Nem tudtam megszólalni így csak megfordultam és nagy nehezen kinyögtem egy:
- Igen ezt én írtam és köszi de annyira nem tökéletes.
Leraktam a gitárt és odamentem hozzá.
- Szerintem igazán jó felénekelhetnéd nem gondolod?
- Hát még nem gondolkoztam el rajta, hogy elkezdjek-e újra énekelni.- ugyanis mostanság kicsit szünetelek.
- Te tudod de szerintem elkezdhetnél megint !
Itt be is fejeződött a beszélgetésünk, mert jöttek a srácok.
- Nem zavarunk a szerelmes perceitekben?- szólalt meg Harry egy nagy mosollyal az arcán. Én persze teljesen elvörösödtem.
- Nem, nem zavartok. – válaszolt vissza Liam durcásan
- Nem megyünk el kajálni valahova? – kérdezte Niall a ki szokás szerint csak az evésre koncentrált.
- De menjünk .- vágtam rá , mert már nagyon éhes voltam.
Természetesen az én kocsimmal akartak menni a srácok de nem fértünk volna be hatan. Harry és Zayn felajánlották , hogy ők majd másik kocsival mennek. Louis és Niall kirohantak a kocsimhoz és beugrottak a hátsó ülésre. Mi Liammel utánuk futottunk nehogy még valami kárt csináljanak, mert ha ketten ők összekerülnek valahol ott mindig valami történik…
~Vége.
Orsi.
8.rész-Újra együtt.
Miután megérkezett a kaja, a fiúkkal együtt megettük. 11 óra fele elmentek, Louis pedig a lelkemre kötötte hogy ne aggódjak. Mindegyik fiúnak volt valami kedves szava hozzám. Kivéve Zayn-t. Ő rám se nézett. Én se voltam ár kíváncsi hogy megmondjam az őszintét.
Egész nap csak feküdtem, sírtam, filmet nézte, ettem, aludtam stb...
Este felé nem bírtam tovább, és felhívtam Liamet. A telefon rövid ideig csörgött, majd felvette.
-Haló.-mondta halkan, szomorúan.
-Szia.-mondtam egy kicsit élénkebb hangon.-Figyelj nem kéne ezt...megbeszélnünk ? Én tényleg nem akarok haragban lenni veled vagy Zaynnel.
-Hát....felőlem.-jött a flegma válasz.- Egy óra múlva ?
-Oké.-mondtam és már le is raktam volna amikor eszembe jutott valami.-Várj ,hol ??
De már lerakta. Csodás. Magamtól kellett rájönnöm. De London hatalmas ! Sosem tudom meg hogy hol vár. Aztán hirtelen beugrott. A St. James Park. Ahol először találkoztunk. Ez elég logikus volt. Egyszerű ruhát kaptam magamra, kisminkeltem magam, és beugrottam a kocsimba. Elég gyorsan mentem, hisz így is késésben voltam.
Mikor odaértem, már egy dugót is megjártam, ezért rohantam a tóhoz. Ő már ott volt. Csak állt és lefelé bámult. Összekulcsoltam a kezem, és végre megszólaltam.
-Liam-kiáltottam. Rámnézett, és próbálta elfojtani a mosolygást. Nem sikerült. Visszamosolyogtam rá majd elindultam felé.
-Szia.-mondtuk egyszerre halkan.
-Figyelj.-kezdtem.-Ami tegnap történt Zaynnel, semmit sem jelentett nekem. Az egész egy nagy félreértés volt. Bevoltunk mindannyian rúgva ezért....azt se mondhatom hogy jártunk. Mert nem. Jól éreztük magunkat, megesik az ilyen....De én 2 nap ismeretség után nem szeretnék belebonyolódni semmibe. Megakarlak ismerni. Jobban. Ne hidd azt hogy én nem akarlak téged...mert igenis akarlak. Nem is tudod mennyire. De ezek után azthiszem újra kéne kezdeni ezt az egészet.
Miután elmondtam a monológom,Liam csak mosolygott eggyet, majd szorosan megölelt.
-A számból vetted ki a szót.-suttogta a fülembe. Egy könnycsepp gördült le az arcomon. Hiszen ez azt is jelenti hogy akar engem. Úgy ahogy én őt.
-Viszont.-engedtem el Liamet.-Zaynnel is beszélnem kéne.
-Itt van.-jelentette ki egyszerűen Liam. Nagyot néztem, aztán elkezdtem firtatni a fákat, és megláttam Zaynt. Ő is meglátott, és elkezdett integetni. Visszaintettem.,majd ránéztem Liamre, elengedtem a kezét, és elindultam Zayn felé.
Megbeszéltük a dolgokat, szerencsére az is kiderült hogy Zayn és Liam egyáltalán nem vesztek össze. Ennek hihetetlenül örültem. De a legjoban annak örültem hogy mindent tiszta lappal kezdünk, és elfelejtjük ezt az estét, bármilyen csodásan is kezdődött.
~Vége.
Vanda.
Egész nap csak feküdtem, sírtam, filmet nézte, ettem, aludtam stb...
Este felé nem bírtam tovább, és felhívtam Liamet. A telefon rövid ideig csörgött, majd felvette.
-Haló.-mondta halkan, szomorúan.
-Szia.-mondtam egy kicsit élénkebb hangon.-Figyelj nem kéne ezt...megbeszélnünk ? Én tényleg nem akarok haragban lenni veled vagy Zaynnel.
-Hát....felőlem.-jött a flegma válasz.- Egy óra múlva ?
-Oké.-mondtam és már le is raktam volna amikor eszembe jutott valami.-Várj ,hol ??
De már lerakta. Csodás. Magamtól kellett rájönnöm. De London hatalmas ! Sosem tudom meg hogy hol vár. Aztán hirtelen beugrott. A St. James Park. Ahol először találkoztunk. Ez elég logikus volt. Egyszerű ruhát kaptam magamra, kisminkeltem magam, és beugrottam a kocsimba. Elég gyorsan mentem, hisz így is késésben voltam.
Mikor odaértem, már egy dugót is megjártam, ezért rohantam a tóhoz. Ő már ott volt. Csak állt és lefelé bámult. Összekulcsoltam a kezem, és végre megszólaltam.
-Liam-kiáltottam. Rámnézett, és próbálta elfojtani a mosolygást. Nem sikerült. Visszamosolyogtam rá majd elindultam felé.
-Szia.-mondtuk egyszerre halkan.
-Figyelj.-kezdtem.-Ami tegnap történt Zaynnel, semmit sem jelentett nekem. Az egész egy nagy félreértés volt. Bevoltunk mindannyian rúgva ezért....azt se mondhatom hogy jártunk. Mert nem. Jól éreztük magunkat, megesik az ilyen....De én 2 nap ismeretség után nem szeretnék belebonyolódni semmibe. Megakarlak ismerni. Jobban. Ne hidd azt hogy én nem akarlak téged...mert igenis akarlak. Nem is tudod mennyire. De ezek után azthiszem újra kéne kezdeni ezt az egészet.
Miután elmondtam a monológom,Liam csak mosolygott eggyet, majd szorosan megölelt.
-A számból vetted ki a szót.-suttogta a fülembe. Egy könnycsepp gördült le az arcomon. Hiszen ez azt is jelenti hogy akar engem. Úgy ahogy én őt.
-Viszont.-engedtem el Liamet.-Zaynnel is beszélnem kéne.
-Itt van.-jelentette ki egyszerűen Liam. Nagyot néztem, aztán elkezdtem firtatni a fákat, és megláttam Zaynt. Ő is meglátott, és elkezdett integetni. Visszaintettem.,majd ránéztem Liamre, elengedtem a kezét, és elindultam Zayn felé.
Megbeszéltük a dolgokat, szerencsére az is kiderült hogy Zayn és Liam egyáltalán nem vesztek össze. Ennek hihetetlenül örültem. De a legjoban annak örültem hogy mindent tiszta lappal kezdünk, és elfelejtjük ezt az estét, bármilyen csodásan is kezdődött.
~Vége.
Vanda.
7.rész-A félreértés
Lefekvés után nehezen tudtam elaludni 5 fiú társaságába, de főleg zavarba voltam hisz Zayn és Liam között feküdtem. Nem tudtam melyik oldalamra forduljak. Zayn felé esetleg Liam felé, vagy a plafont bámuljam vagy nyomjam bele a fejemet a párnába?. Liam mellett döntöttem. Csukott szemmel fordultam felé úgy tettetve mintha aludnék. Mikor már a többiek elaludtak ki mertem nyitni a szemem. Liamet néztem aki olyan cukin aludt. De mégis még mindig nem bírtam aludni mert Louis elkezdett horkolni. Elgondolkoztam, hogy itt hagyjam őket vagy maradjak. Liam közelsége miatt maradtam. De abban a percben hirtelen izgatottság töltött el. Zayn hátulról lassan de biztosan átkarolt. Nem tudtam eldönteni, hogy csak az alkohol volt e benne vagy öntudatból csinálta. Óvatosan kikúsztam az ágyból és lementem a konyhába. Lent öntöttem magamnak egy pohár tejet és beraktam a mikroba melegíteni. Neszre tettem szert. Hallottam, hogy valaki jön le a lépcsőn. Megijedtem de mégis reméltem, hogy nem Zayn legyen az. De ő volt. Úgy tettem mintha nem hallottam volna a jöttét. Kivettem a mikróból a meleg tejet és elkezdtem szürcsölni. Egy rövidnadrág meg egy póló volt rajtam, de ő félmeztelen volt. Mint már korábban említettem nekem az ilyen típusú srácok jönnek be. DE most én Liammel „járok”. Egyre közelebb és közelebb jött és egyszer csak átkarolt hátulról. Egy kicsit kiöntöttem a meleg tejet a lábamra hisz megijedtem. Nem tudtam, hogy mit tegyek. Az volt a leg logikusabb, hogy ellököm magamtól, így hát ezt tettem.
- Ezt miért csináltad?
- Tudom, hogy bejövök neked és, hogy engem szeretsz!
- Csak az alkohol beszél belőled !-válaszoltam egyszerűen.
Ez még alapjárat nem lett volna „akkora” gond de mégis az lett belőle. Liam látta az egészet. De azt már nem, hogy lekoptattam. Elfutottam a konyhából otthagyva Zayn-t. Szerencsére utolértem Liam-et, már a kocsifelhajtón állt. Vacogva odamentem hozzá, hogy elmagyarázzam neki, hogy mi is történt.
- Nem az történt amire gondolsz! Ő támadott le !
- Persze, a legjobb barátom rámozdul a barátnőmre.
- Tudod mit ha nem bízol bennem akkor nincs is értelme ennek a kapcsolatnak !
Azzal otthagytam. Felszaladtam az emeletre a fürdőszobába. Furcsa, de elkezdtem sírni. Kopogtak az ajtón.
- Ki vagy?
- Louis és Kevin a galamb ! Bejöhetek?
- Persze gyere csak .
- Mi történt? Miért ment el Liam? Miért sírsz?
- Hát, lementem inni egy pohár tejet és Zayn utánam jött és átkarolt hátulról. De Liam látta az egészet. És én próbáltam neki elmagyarázni de nem hitt nekem.
- Óóó hát már értem hát sajnálom megpróbálok beszélni Liammel ha szeretnéd?!
- Köszi az jó lenne!
Louis megölelt. Felmentem a saját szobámba és ott maradtam reggelig. Mikor reggel lett lementen. A fiúk még aludtak . Liamet kerestem hátha visszajött de sajnos nem így lett. Nem tudtam mit csináljak, így hát rendeltem kaját a Nando’s-ból és le ültem tv-t nézni , de nem tudtam nagyon odafigyelni hisz csak Liam járt a fejembe.
~Vége.
Orsi.
- Ezt miért csináltad?
- Tudom, hogy bejövök neked és, hogy engem szeretsz!
- Csak az alkohol beszél belőled !-válaszoltam egyszerűen.
Ez még alapjárat nem lett volna „akkora” gond de mégis az lett belőle. Liam látta az egészet. De azt már nem, hogy lekoptattam. Elfutottam a konyhából otthagyva Zayn-t. Szerencsére utolértem Liam-et, már a kocsifelhajtón állt. Vacogva odamentem hozzá, hogy elmagyarázzam neki, hogy mi is történt.
- Nem az történt amire gondolsz! Ő támadott le !
- Persze, a legjobb barátom rámozdul a barátnőmre.
- Tudod mit ha nem bízol bennem akkor nincs is értelme ennek a kapcsolatnak !
Azzal otthagytam. Felszaladtam az emeletre a fürdőszobába. Furcsa, de elkezdtem sírni. Kopogtak az ajtón.
- Ki vagy?
- Louis és Kevin a galamb ! Bejöhetek?
- Persze gyere csak .
- Mi történt? Miért ment el Liam? Miért sírsz?
- Hát, lementem inni egy pohár tejet és Zayn utánam jött és átkarolt hátulról. De Liam látta az egészet. És én próbáltam neki elmagyarázni de nem hitt nekem.
- Óóó hát már értem hát sajnálom megpróbálok beszélni Liammel ha szeretnéd?!
- Köszi az jó lenne!
Louis megölelt. Felmentem a saját szobámba és ott maradtam reggelig. Mikor reggel lett lementen. A fiúk még aludtak . Liamet kerestem hátha visszajött de sajnos nem így lett. Nem tudtam mit csináljak, így hát rendeltem kaját a Nando’s-ból és le ültem tv-t nézni , de nem tudtam nagyon odafigyelni hisz csak Liam járt a fejembe.
~Vége.
Orsi.
2012. február 3., péntek
6.rész-Újra velük.
Még este küldtem egy sms-t a legjobb barátnőmnek, hogy mindenképpen találkozzunk, mert sok mesélnivalóm van. Reggel a kapucsengőre ébredtem. Először, nemenyhén felkaptam a vizet, de mikor kinéztem az ablakon és megláttam hogy Sophie kinnt áll, minden harag eltűnt. Beengedtem, majd egy reggeli kíséretében elmeséltem neki...úgyköbö mindent.
-Ééés nagyon helyes ?-kérdezte Sophie izgatott hangon.
-Nagyon.-mondtam halkan, ábrándozva, mosolyogva, miközben a kávémat nézegettem.Helyes ?? Nem kifejezés.
-Hát drukkolok nektek-erre elmosolyodtam-Valamelyik illene hozzám ?-kérdezte. Tudtam hogy valami ilyesmi fog kijönni a dologból.
-Hát...nem tudom-jött a válasz. Tényleg foggalmam sincs. Sophiehoz egy diplomata szemüveges impotens hörcsög illik-sajnálom de ez az igazság-és nem egy olyan pasi mint pl.: Liam vagy Zayn.
Sophie olyan 11 körül hazament, én pedig a semmittevés közepette, kimentem a St.James Parkba. Ismét. Újra átmentem az összes helyen ahol eddig voltunk. Nagyon boldognak éreztem magam, attól függetlenül, hogy még nem is járunk....még...*gonosz kacaj*
A tó mellett megszólalt a telefonom. Imádkoztam hogy ne valamelyik családtag legyen. Persze a bátyáim lehetnek. De anyu, apu kíméljen. Ránéztem a telefonom kijelzőjére, és ott volt egy név, egy édes fényképpel.:Liam. Elkezdtem vigyorogni, és forogtam is eggyet mielőtt felvettem.
Haló.-mondtam.
Szia Chery.-mondta. A hangjából kivettem, hogy mosolyog.- A fiúkkal arra gondoltunk hogy átjöhetnél hozzánk megnézni egy filmet vagy ilyesmi.-megfordult velem a világ.
-Remek ötlet.-mondtam, de a hangomból ki lehetett számítani, hogy korán sincs vége. Ugyanis támadt egy remek ötletem.-De mi lenne ha ti jönnétek át hozzám ? Kicsit nagyobb a házam.-mondtam, s válaszul egy halk kacaj jött.- és akár ott is aludhatok. Elvégre csak 9 üres hálószobám van...
-Hmm...jól hangzik.-mondta-Mikorra menjünk, milyen filmeket vigyünk, és a legfontosabb...hova menjünk ?
Nevettem eggyet. Megbeszéltünk mindent, hogy este 7-re jöjjenek, hozhatnak bármilyen filmet, csak ne olyat amiben kutya van, és sírós. A címemet is megmondtam, és mikor letettem a telefont, sikítottam eggyet. Mindenki rámnézett, de őszintén...nem érdekelt.
Estére igazából már mindennel kész voltam, tűkön ültem, felöltöztem, persze nem kis estélyibe, hanem egy sima topba, egy farmerbe, és az otthoni mamuszomba. Készítettem elő popcornt, kólát., whiskyt, és sajnos a nagy izgalomban rá is gyújtottam egyszer.
Megcsörrent a telefonom. Liam volt az.
Na hol vagytok ?-köszöntöttem.
-Szia, ha jó helyre vezettél akkor itt vagyunk a kapunál. Nyitsz ?-kérdezte. A háttérben kocsi zúgást, és ordibálást hallottam.
-Aha, megyek.-mondtam, és lenyomtam a telefont.
Kimenve a kocsi lámpája eléggé világított, ezért inkább nem néztem rájuk, elég érdekesen néztem volna ki ezért inkább a kapu távirányítójával babráltam. Persze így is elég érdekesen nézhettem ki, mert a végén már össze-vissza csapkodtam, lóbáltam, és üvöltöztem mert sehogy se akart menni. A végén kinyílt, és egy percre rájuk pillantottam. Mindannyian szakadtak a röhögéstől. Kínomban egyszerűen meghajoltam és arrébb mentem. Mikor elmentek mellettem, láttam ahogy Liam rám mosolyog és integet. Vissza intettem, majd elindultam az ajtóhoz.
-Helóó.-jött a köszöntés Harrytől.-Baromi nagy ez a ház.Egyedül élsz ?-bólintottam-Hát...tudod...mi szívesen feltöltjük...-mondta Harry közel hajolva hozzám, ravasz mosollyal.
-Ne legyél már ilyen bunkó.-Szólalt meg Liam, és leadott egy tockost Harrynek. Mindenkiből kitört a nevetés. Végig ölelgettem az összeset, majd betessékeltem őket. Utolsónak Liam maradt, akit hosszan, erősen megöleltem.-Megvagy ?-kérdezte.
-Persze, miért ne lennék ?-mondtam mosolyogva.
Elindultunk mi is a házba. A nappalimban 4 darab sokkos állapotban lévő fiút találtunk. Egy másodperc múlva már 5-öt. Hát igen, általában ez a reakció a házamat illetően. Büszkén körbenéztem, majd felráztam őket a sokkból.
-Ez elképesztően jól néz ki.-nyögte ki Niall.-Kívülről is....de belülről.-csodálkozott.
-Na, válasszunk filmet.-tapsoltam eggyet. Erre a kijelentésre Louis egy halom DVD-t szórt ki a táskájából.-Válassz-szólalt meg. Most én voltam sokkban. Azthittem hogy hoznak kb. 3 filmet. Nem ennyit.
Végül a Paranormal Activity 3-at választottuk. Vagyis választották. Ugyanis én hevesen ellenkeztem, mert az első kettő résztől is bevoltam szarva, nemhogy egy olyan résztől amiben kölkök is vannak. Végül beadtam a derekam, olyan kijelentésekre, mint mondjuk "Ezt még mi se láttuk"(Harry), "Biztos hogy nem olyan ijesztő"(Niall), "Ebben nincsen kutya"(Louis), "Ne legyél beszari"(Zayn), vagy a legjobb...."Odabújhatsz hozzám ha félsz"...természetesen Liam mondta. Erre rögtön rávágtam hogy igen, és míg a fiúk a kanapémon ugráltak gyorsan beraktam a mikróba a popcornt, és előszedtem a poharakat. Míg a kóla kinyitásával szenvedtem, valaki hátulról megragadta a derekam, és visított eggyet. Szintén egy sikollyal válaszoltam, eldobtam az üveget, és megperdültem. Liam volt az, gonosz mosollyal az arcán. Általában az összes mozdulatától elolvadok, de ettől eggyáltalán nem voltam elájulva.
-Bocs.-mondta, még mindig vigyorogva.-Nem hagyhattam ki.
Gúnyosan visszamosolyogtam, és eszembe jutott egy remek bosszú. A kólás üveget felvettem a földről, és egy kicsit távol tartva magamtól kinyitottam. A kóla össze-vissza spriccelt, szerencsére leginkább Liamre ment. Pár percig még hagytam, aztán visszaraktam a kupakot.
-Bocs-mondtam gúnyosan.-Nem hagyhattam ki.
Liam csak mosolygott, ami fura volt, hiszen tiszta kóla volt.
-Hát...azt hiszem ezt megérdemeltem.-mondta miközben magára nézett.-Most gyorsan találd ki hogy mit csináljak mert ragadok.
- A gardróbból túrok neked valamit.-mosolyogtam.-Na gyere.
A nappaliban még mindig hülyéskedtek a fiúk, és mikor meglátták a fiúk Liamet, rámnéztek. Én csak megvontam a vállamat, mire hatalmas röhögés tört ki. Oda mentem a plazma tv-hez, benyomtam az xboxot, a kezükbe adtam 4 konzolt, és tudtam, egy ideig nem lesz velük probléma. Mindeggyik úgy nézett rám mintha gondolatolvasó lennék. Pedig csak sok pasi vett körül egész életemben.
Liamet föl vittem a gardróbomba, és mikor benyitottam, mondott valami "hűű" félét. Kicsit meg volt tömve szegény szoba, a falakon Gucci, Chanel, Louis Vuitton plakátok voltak és mindenhol csak ruha, meg cipő volt.
-Múltkor valahol errefelé, volt egy pasi póló.-mondtam miközben elkezdtem kotorászni a nagyobb pólók között.
-"Ex pasi" póló ?-kérdezte.
-Nem, "otthon egyszál bugyiban ülős, semmittevős" póló.-válaszoltam, mire elmosolyodott. Mikor megtaláltam, a kezébe nyomtam, a fürdőbe vezettem, és megmondtam:ha kell valami sikítson.
Amíg fürdött, lementem a fiúkhoz akik valami lövöldözős játékkal játszottak. Nem tudtam hogy van ilyenem.Mindegy.
Pár perc múlva felmentem. oda hajoltam az ajtóhoz, de nem hallottam víz csobogást, ezért félelem nélkül nyitottam be. Viszont amikor megláttam egy kicsit hátraléptem.
Ott állt, egy farmerben vizes hajjal, felsőtesttel, a levegő párás volt. én pedig az ájulás szélén voltam. Liam csak hátranézett, és mosolygott, mintha tökéletesen tudatában lenne azzal hogy milyen tökéletesen néz ki.
-Bocsi.-nyögtem ki végül.
-Semmi baj, ne viccelj.-mondta.- Amúgy is végeztem, úgyhogy mehetünk mondta.
Mégegyszer megtörölte a haját a törülközővel, majd elkezdte felvenni a pólómat. Bizonyára kicsi volt neki, egy csöppet, ezért a nyakánál eléggé sokat szenvedett, miközben én büntetlenül élvezhettem a kockás hasát. Miután belebújt ránéztem.
-Mehetünk ?-kérdeztem. Mosolyogva bólintott, majd elindult felém. Mikor mellém ért, eléggé érdekesen bugdácsoltam a földön lévő papucsaimban. Segítség képpen átkarolta a derekam. Ezt nem kellett volna. Ettől ugyanis csak, még szerencsétlenebb lettem.
Mikor leértünk, átkapcsoltuk a DVD-t, lehúztuk a redőnyöket és tök sötétben ültünk mire elkezdődött a film. Előtte még javában ettünk, ittunk, úgyhogy nem sok kaja maradt, és az alkohol készletemből is fogyasztottunk, ezért elég jó kedvűen álltam a horror filmhez. Liam mellett ültem elég szorosan, ami ebben az állapotban eggyáltalán nem zavart minket. Ráadásul korom sötét volt, ezért azt se tudtam hogy ki ül a másik kanapén. A film közepe fele, átkarolt és a fejét rámhajtotta.*i'm in heaven*
Az este egyébként jól telt, a filmen természetesen beszartam, ezért Liam egész végig támogatott. A jelenlétével.
Este, mivel nemcsak én, de Niall is félt ezért 6-an aludtunk egy ágyban. Ez volt életem legszebb estéje.
~Vége.
Vanda.
-Ééés nagyon helyes ?-kérdezte Sophie izgatott hangon.
-Nagyon.-mondtam halkan, ábrándozva, mosolyogva, miközben a kávémat nézegettem.Helyes ?? Nem kifejezés.
-Hát drukkolok nektek-erre elmosolyodtam-Valamelyik illene hozzám ?-kérdezte. Tudtam hogy valami ilyesmi fog kijönni a dologból.
-Hát...nem tudom-jött a válasz. Tényleg foggalmam sincs. Sophiehoz egy diplomata szemüveges impotens hörcsög illik-sajnálom de ez az igazság-és nem egy olyan pasi mint pl.: Liam vagy Zayn.
Sophie olyan 11 körül hazament, én pedig a semmittevés közepette, kimentem a St.James Parkba. Ismét. Újra átmentem az összes helyen ahol eddig voltunk. Nagyon boldognak éreztem magam, attól függetlenül, hogy még nem is járunk....még...*gonosz kacaj*
A tó mellett megszólalt a telefonom. Imádkoztam hogy ne valamelyik családtag legyen. Persze a bátyáim lehetnek. De anyu, apu kíméljen. Ránéztem a telefonom kijelzőjére, és ott volt egy név, egy édes fényképpel.:Liam. Elkezdtem vigyorogni, és forogtam is eggyet mielőtt felvettem.
Haló.-mondtam.
Szia Chery.-mondta. A hangjából kivettem, hogy mosolyog.- A fiúkkal arra gondoltunk hogy átjöhetnél hozzánk megnézni egy filmet vagy ilyesmi.-megfordult velem a világ.
-Remek ötlet.-mondtam, de a hangomból ki lehetett számítani, hogy korán sincs vége. Ugyanis támadt egy remek ötletem.-De mi lenne ha ti jönnétek át hozzám ? Kicsit nagyobb a házam.-mondtam, s válaszul egy halk kacaj jött.- és akár ott is aludhatok. Elvégre csak 9 üres hálószobám van...
-Hmm...jól hangzik.-mondta-Mikorra menjünk, milyen filmeket vigyünk, és a legfontosabb...hova menjünk ?
Nevettem eggyet. Megbeszéltünk mindent, hogy este 7-re jöjjenek, hozhatnak bármilyen filmet, csak ne olyat amiben kutya van, és sírós. A címemet is megmondtam, és mikor letettem a telefont, sikítottam eggyet. Mindenki rámnézett, de őszintén...nem érdekelt.
Estére igazából már mindennel kész voltam, tűkön ültem, felöltöztem, persze nem kis estélyibe, hanem egy sima topba, egy farmerbe, és az otthoni mamuszomba. Készítettem elő popcornt, kólát., whiskyt, és sajnos a nagy izgalomban rá is gyújtottam egyszer.
Megcsörrent a telefonom. Liam volt az.
Na hol vagytok ?-köszöntöttem.
-Szia, ha jó helyre vezettél akkor itt vagyunk a kapunál. Nyitsz ?-kérdezte. A háttérben kocsi zúgást, és ordibálást hallottam.
-Aha, megyek.-mondtam, és lenyomtam a telefont.
Kimenve a kocsi lámpája eléggé világított, ezért inkább nem néztem rájuk, elég érdekesen néztem volna ki ezért inkább a kapu távirányítójával babráltam. Persze így is elég érdekesen nézhettem ki, mert a végén már össze-vissza csapkodtam, lóbáltam, és üvöltöztem mert sehogy se akart menni. A végén kinyílt, és egy percre rájuk pillantottam. Mindannyian szakadtak a röhögéstől. Kínomban egyszerűen meghajoltam és arrébb mentem. Mikor elmentek mellettem, láttam ahogy Liam rám mosolyog és integet. Vissza intettem, majd elindultam az ajtóhoz.
-Helóó.-jött a köszöntés Harrytől.-Baromi nagy ez a ház.Egyedül élsz ?-bólintottam-Hát...tudod...mi szívesen feltöltjük...-mondta Harry közel hajolva hozzám, ravasz mosollyal.
-Ne legyél már ilyen bunkó.-Szólalt meg Liam, és leadott egy tockost Harrynek. Mindenkiből kitört a nevetés. Végig ölelgettem az összeset, majd betessékeltem őket. Utolsónak Liam maradt, akit hosszan, erősen megöleltem.-Megvagy ?-kérdezte.
-Persze, miért ne lennék ?-mondtam mosolyogva.
Elindultunk mi is a házba. A nappalimban 4 darab sokkos állapotban lévő fiút találtunk. Egy másodperc múlva már 5-öt. Hát igen, általában ez a reakció a házamat illetően. Büszkén körbenéztem, majd felráztam őket a sokkból.
-Ez elképesztően jól néz ki.-nyögte ki Niall.-Kívülről is....de belülről.-csodálkozott.
-Na, válasszunk filmet.-tapsoltam eggyet. Erre a kijelentésre Louis egy halom DVD-t szórt ki a táskájából.-Válassz-szólalt meg. Most én voltam sokkban. Azthittem hogy hoznak kb. 3 filmet. Nem ennyit.
Végül a Paranormal Activity 3-at választottuk. Vagyis választották. Ugyanis én hevesen ellenkeztem, mert az első kettő résztől is bevoltam szarva, nemhogy egy olyan résztől amiben kölkök is vannak. Végül beadtam a derekam, olyan kijelentésekre, mint mondjuk "Ezt még mi se láttuk"(Harry), "Biztos hogy nem olyan ijesztő"(Niall), "Ebben nincsen kutya"(Louis), "Ne legyél beszari"(Zayn), vagy a legjobb...."Odabújhatsz hozzám ha félsz"...természetesen Liam mondta. Erre rögtön rávágtam hogy igen, és míg a fiúk a kanapémon ugráltak gyorsan beraktam a mikróba a popcornt, és előszedtem a poharakat. Míg a kóla kinyitásával szenvedtem, valaki hátulról megragadta a derekam, és visított eggyet. Szintén egy sikollyal válaszoltam, eldobtam az üveget, és megperdültem. Liam volt az, gonosz mosollyal az arcán. Általában az összes mozdulatától elolvadok, de ettől eggyáltalán nem voltam elájulva.
-Bocs.-mondta, még mindig vigyorogva.-Nem hagyhattam ki.
Gúnyosan visszamosolyogtam, és eszembe jutott egy remek bosszú. A kólás üveget felvettem a földről, és egy kicsit távol tartva magamtól kinyitottam. A kóla össze-vissza spriccelt, szerencsére leginkább Liamre ment. Pár percig még hagytam, aztán visszaraktam a kupakot.
-Bocs-mondtam gúnyosan.-Nem hagyhattam ki.
Liam csak mosolygott, ami fura volt, hiszen tiszta kóla volt.
-Hát...azt hiszem ezt megérdemeltem.-mondta miközben magára nézett.-Most gyorsan találd ki hogy mit csináljak mert ragadok.
- A gardróbból túrok neked valamit.-mosolyogtam.-Na gyere.
A nappaliban még mindig hülyéskedtek a fiúk, és mikor meglátták a fiúk Liamet, rámnéztek. Én csak megvontam a vállamat, mire hatalmas röhögés tört ki. Oda mentem a plazma tv-hez, benyomtam az xboxot, a kezükbe adtam 4 konzolt, és tudtam, egy ideig nem lesz velük probléma. Mindeggyik úgy nézett rám mintha gondolatolvasó lennék. Pedig csak sok pasi vett körül egész életemben.
Liamet föl vittem a gardróbomba, és mikor benyitottam, mondott valami "hűű" félét. Kicsit meg volt tömve szegény szoba, a falakon Gucci, Chanel, Louis Vuitton plakátok voltak és mindenhol csak ruha, meg cipő volt.
-Múltkor valahol errefelé, volt egy pasi póló.-mondtam miközben elkezdtem kotorászni a nagyobb pólók között.
-"Ex pasi" póló ?-kérdezte.
-Nem, "otthon egyszál bugyiban ülős, semmittevős" póló.-válaszoltam, mire elmosolyodott. Mikor megtaláltam, a kezébe nyomtam, a fürdőbe vezettem, és megmondtam:ha kell valami sikítson.
Amíg fürdött, lementem a fiúkhoz akik valami lövöldözős játékkal játszottak. Nem tudtam hogy van ilyenem.Mindegy.
Pár perc múlva felmentem. oda hajoltam az ajtóhoz, de nem hallottam víz csobogást, ezért félelem nélkül nyitottam be. Viszont amikor megláttam egy kicsit hátraléptem.
Ott állt, egy farmerben vizes hajjal, felsőtesttel, a levegő párás volt. én pedig az ájulás szélén voltam. Liam csak hátranézett, és mosolygott, mintha tökéletesen tudatában lenne azzal hogy milyen tökéletesen néz ki.
-Bocsi.-nyögtem ki végül.
-Semmi baj, ne viccelj.-mondta.- Amúgy is végeztem, úgyhogy mehetünk mondta.
Mégegyszer megtörölte a haját a törülközővel, majd elkezdte felvenni a pólómat. Bizonyára kicsi volt neki, egy csöppet, ezért a nyakánál eléggé sokat szenvedett, miközben én büntetlenül élvezhettem a kockás hasát. Miután belebújt ránéztem.
-Mehetünk ?-kérdeztem. Mosolyogva bólintott, majd elindult felém. Mikor mellém ért, eléggé érdekesen bugdácsoltam a földön lévő papucsaimban. Segítség képpen átkarolta a derekam. Ezt nem kellett volna. Ettől ugyanis csak, még szerencsétlenebb lettem.
Mikor leértünk, átkapcsoltuk a DVD-t, lehúztuk a redőnyöket és tök sötétben ültünk mire elkezdődött a film. Előtte még javában ettünk, ittunk, úgyhogy nem sok kaja maradt, és az alkohol készletemből is fogyasztottunk, ezért elég jó kedvűen álltam a horror filmhez. Liam mellett ültem elég szorosan, ami ebben az állapotban eggyáltalán nem zavart minket. Ráadásul korom sötét volt, ezért azt se tudtam hogy ki ül a másik kanapén. A film közepe fele, átkarolt és a fejét rámhajtotta.*i'm in heaven*
Az este egyébként jól telt, a filmen természetesen beszartam, ezért Liam egész végig támogatott. A jelenlétével.
Este, mivel nemcsak én, de Niall is félt ezért 6-an aludtunk egy ágyban. Ez volt életem legszebb estéje.
~Vége.
Vanda.
2012. február 2., csütörtök
5.rész-Első randi.
Mától ketten írjuk.:)) (Vanda,Orsi
Természetesen ők voltak azok. Furcsa de egy levelem is jött Liam-től. Először nem mertem megnézni de mégis furdalt a kíváncsiság. Hosszas töprengés után kinyitottam. Igazából csak annyit írt, hogy jó volt engem megismerni és, hogy nagyon jól telt velem a napja. Mégis a levél olvasása közben reméltem, hogy valami mást is fog írni. És hát a szöveg végén írt is, méghozzá azt, hogy szívesen találkozna velem még egyszer valahol kettesben. Hirtelen izgatottság tört rám belülről még hogyha ez nem is látszott annyira. Rögtön a szekrényemhez futottam és a ruháimat kezdtem nézni, és közben gondolkoztam azon, hogy mit is kéne felvennem a találkozásra. Igaz, hogy még időpontot nem beszéltünk meg de én már úgy tettem mintha rögtön indulni kéne. Hosszas izgalommal dús pillanat után lenyugodtam és hát megnéztem a neten, hogy kik is ők . Úgy csináltam mint egy rajongó. Végignéztem az összes videón naplójukat egytől-egyig, és egyre többet kezdtem érezni Liam iránt. Így eltelt egy-két óra miután rájöttem, hogy válaszolnom kéne neki a levélre. El is kezdem írni a következőt:
Nekem is nagyon jól telt a napom veletek és szívesen benne vagy a találkozásba kettesben.
A levelet elküldtem neki majd kikapcsoltam a gépet. Elmentem lefeküdni remélve, hogy hamarosan válaszol a levélre, de mégis nehezen tudtam elaludni mert csak rá tudtam gondolni.
Reggel mikor felébredtem az volt az első, hogy megnézzem a facebookom. Igaz alig láttam ki a fejemből olyan kómás voltam de muszály volt megnéznem, hogy írt-e. És hát nem kellet csalódnom jött egy levelem tőle. Ismét rám jött az izgatottság. Azt írta, hogy akkor találkozzunk ma délután 3-kor kint a tisztáson és viszek kaját meg minden. Olyan boldogság töltött el amilyet az x faktor óta nem éreztem. Leírta a telefon számát, hogy írjak neki, hogy megyek e vagy nem. Rögtön nyúltam a telefonom után, hogy írjak neki. Miután megírtam az sms-t elmentem a szekrényemhez és ruhát kerestem. Kikészítettem a ruhát ami a következőt tartalmazta: egy superman-es, egy piros Jack Wills-es pulcsi csőnadrág és a szokásos fehér Converse cipő.
Megreggeliztem, utána felöltöztem és dobtam egy kevés sminket de csak kizárólag szolidan. Miután elkészültem kocsiba ültem és mentem meginni a szokásos kávémat a Starbucks kávémat. A többi időmet vásárlással töltöttem. Úgy eltelt az idő, hogy háromnegyed kettőkor néztem az órámra és azonnal rohannom kellet. Kocsiba ültem hazadobtam a cuccot és már rögtön indultam is a tisztásra. Negyed órás késéssel értem oda. Átgyalogoltam az erdőn és amikor megláttam, hogy ott ül a kockás pléden ismét elkezdtek a pillangók repdesni a hasamba.
Elindultam felé de nagyon remegett a lábam, reméltem, hogy eljutok odáig és nem ájulok el közben. Ahogy odaértem hozzá felpattant a lepedőről és köszönt.
- Szia Chery!
- Szia!
- Őszintén azt hittem. Hogy nem fogsz eljönni.
- Miért nem jöttem volna el?! Amúgy bocsi, hogy késtem csak nem figyeltem az időt vásárlás közben.
Folyton beszéltünk nem volt kínos csend soha. Liam meg is jegyezte, hogy jó a pulcsim. Egész véletlen de rajta is piros Jack Wills-es volt. Amint befejeztük a pikniket még sétáltunk egyet a tisztás körül és egy pataknál lyukadtunk ki. Felmentünk a patakon átívelő hídra. Tisztára úgy éreztem magam, mint egy filmben. De lassan végződnie kellet ennek a délutánnak mert neki mennie kellet a fiukhoz. Köszönés képen kaptam tőle az arcomra egy puszit és mondta , hogy majd még beszélünk.
Visszamentem a kocsimhoz és hazamentem. Ennél jobban nem is alakulhatott volna a napom. Végre boldognak érzem magam az életben a szörnyű gyerekkorom után! Mikor hazaértem egész végig facebook-on lógtam várva, hogy feljön e. De sajnos életjelet se mutatott. Bár kicsit csalódottan feküdtem le aludni de tudtam, éreztem hogy ennek még lesz folytatása.
~Vége.
Orsi.
Természetesen ők voltak azok. Furcsa de egy levelem is jött Liam-től. Először nem mertem megnézni de mégis furdalt a kíváncsiság. Hosszas töprengés után kinyitottam. Igazából csak annyit írt, hogy jó volt engem megismerni és, hogy nagyon jól telt velem a napja. Mégis a levél olvasása közben reméltem, hogy valami mást is fog írni. És hát a szöveg végén írt is, méghozzá azt, hogy szívesen találkozna velem még egyszer valahol kettesben. Hirtelen izgatottság tört rám belülről még hogyha ez nem is látszott annyira. Rögtön a szekrényemhez futottam és a ruháimat kezdtem nézni, és közben gondolkoztam azon, hogy mit is kéne felvennem a találkozásra. Igaz, hogy még időpontot nem beszéltünk meg de én már úgy tettem mintha rögtön indulni kéne. Hosszas izgalommal dús pillanat után lenyugodtam és hát megnéztem a neten, hogy kik is ők . Úgy csináltam mint egy rajongó. Végignéztem az összes videón naplójukat egytől-egyig, és egyre többet kezdtem érezni Liam iránt. Így eltelt egy-két óra miután rájöttem, hogy válaszolnom kéne neki a levélre. El is kezdem írni a következőt:
Nekem is nagyon jól telt a napom veletek és szívesen benne vagy a találkozásba kettesben.
A levelet elküldtem neki majd kikapcsoltam a gépet. Elmentem lefeküdni remélve, hogy hamarosan válaszol a levélre, de mégis nehezen tudtam elaludni mert csak rá tudtam gondolni.
Reggel mikor felébredtem az volt az első, hogy megnézzem a facebookom. Igaz alig láttam ki a fejemből olyan kómás voltam de muszály volt megnéznem, hogy írt-e. És hát nem kellet csalódnom jött egy levelem tőle. Ismét rám jött az izgatottság. Azt írta, hogy akkor találkozzunk ma délután 3-kor kint a tisztáson és viszek kaját meg minden. Olyan boldogság töltött el amilyet az x faktor óta nem éreztem. Leírta a telefon számát, hogy írjak neki, hogy megyek e vagy nem. Rögtön nyúltam a telefonom után, hogy írjak neki. Miután megírtam az sms-t elmentem a szekrényemhez és ruhát kerestem. Kikészítettem a ruhát ami a következőt tartalmazta: egy superman-es, egy piros Jack Wills-es pulcsi csőnadrág és a szokásos fehér Converse cipő.
Megreggeliztem, utána felöltöztem és dobtam egy kevés sminket de csak kizárólag szolidan. Miután elkészültem kocsiba ültem és mentem meginni a szokásos kávémat a Starbucks kávémat. A többi időmet vásárlással töltöttem. Úgy eltelt az idő, hogy háromnegyed kettőkor néztem az órámra és azonnal rohannom kellet. Kocsiba ültem hazadobtam a cuccot és már rögtön indultam is a tisztásra. Negyed órás késéssel értem oda. Átgyalogoltam az erdőn és amikor megláttam, hogy ott ül a kockás pléden ismét elkezdtek a pillangók repdesni a hasamba.
Elindultam felé de nagyon remegett a lábam, reméltem, hogy eljutok odáig és nem ájulok el közben. Ahogy odaértem hozzá felpattant a lepedőről és köszönt.
- Szia Chery!
- Szia!
- Őszintén azt hittem. Hogy nem fogsz eljönni.
- Miért nem jöttem volna el?! Amúgy bocsi, hogy késtem csak nem figyeltem az időt vásárlás közben.
Folyton beszéltünk nem volt kínos csend soha. Liam meg is jegyezte, hogy jó a pulcsim. Egész véletlen de rajta is piros Jack Wills-es volt. Amint befejeztük a pikniket még sétáltunk egyet a tisztás körül és egy pataknál lyukadtunk ki. Felmentünk a patakon átívelő hídra. Tisztára úgy éreztem magam, mint egy filmben. De lassan végződnie kellet ennek a délutánnak mert neki mennie kellet a fiukhoz. Köszönés képen kaptam tőle az arcomra egy puszit és mondta , hogy majd még beszélünk.
Visszamentem a kocsimhoz és hazamentem. Ennél jobban nem is alakulhatott volna a napom. Végre boldognak érzem magam az életben a szörnyű gyerekkorom után! Mikor hazaértem egész végig facebook-on lógtam várva, hogy feljön e. De sajnos életjelet se mutatott. Bár kicsit csalódottan feküdtem le aludni de tudtam, éreztem hogy ennek még lesz folytatása.
~Vége.
Orsi.
4.rész-A többiek.
-Jók a tetkóid-mondta mosolyogva, a kezemet figyelve. Automatikusan elrejtettem az asztal alá.
-Kösz.-motyogtam. Nem szerettem ha észreveszik őket, ami nem volt nehéz. Nem szégyelltem eggyiket se....csak fura.-Neked van ?-váltottam témát.
-Nem, nincsenek-jött az egyszerű válasz.-Majd ha okom is lesz rá.
-Hát, már van.
-Például ?-kérdezte mosolyogva.
-Híres vagy ?-kérdeztem vissza. Ez nem elég ok ? Mikor én megnyertem az x factort rögtön két szárnyat tetováltattam a hátamra. Ez másnak ilyen fura ?? Lehet hogy velem van a baj...
-Arról mégis milyen tetkót csináltassak ?-kérdezte. Csodálkoztam, de közben ezernyi gondolatom támadt.
-Hát lehet egy dalotokból részlet, vagy a nap amikor bejutottatok, vagy egy sima csoportkép...-soroltam. Elvégre ebben profi vagyok. Ezt már ő is tudja.
Hatalmasat mosolygott, majd kinézett a kávézó ablakán.-Itt vannak.-mondta, miközben az összes mosoly eltűnt az arcáról. Kinéztem, és megláttam 4 srácot. A 4-ből igazából csak egy volt szimpatikus. Mekkora mázlim van. Rájuk mosolyogtam, majd magabiztosan elindultam kifelé. Mikor kiléptem, olyan érzésem támadt mintha egy filmben lennék. A szél fújta a hajam, én pedig lassan mozogtam, mindeközben pedig csak vigyorogtam.A fiúk pedig leütött szájjal, zsebre tett kézzel néztek, és néha odasúgtak egymásnak valamit. Ez egy kicsit megrémített. Bevártam Liamet, és mikor mellém került oda hajtotta a fejét.-Nyugi.-mondta édes hangon. Csak bólogattam. Nem is az érdekelt hogy mit mondott, elvégre egyáltalán nem féltem, hanem az hogy egy centire volt az arcomtól.
Elindultunk a fiúk felé, akik már abbahagyták a sugdolózást, és mintha angyalt láttak volna bámultak.
-Helóó- mondták egyszerre, elég fura hangsúllyal.
-Sziasztok-köszöntem vissza ugyanazzal a hangsúllyal, mire elkezdtek nevetni.
-Chery, bemutatom ezeket a hülyéket-mondta Liam-Niall, Louis, Zayn, és Harry.
Niall egy szőke, piros pólós fiú volt. Nem ő volt a kiszemelt, de azért mosolyogva kezet fogtam vele.
Louis egy barna hajú srác volt, aki így közelről már tök jól nézett ki, és már a jelenléte is vicces volt. Gondolom ő a móka mester a csapatban.
A következő fiú, Zayn volt a kiszemeltem az ablakból. Ugyanolyan sötét bőre volt mint az enyém, fekete, felzselézett haj, és gyönyörű arc. Fura,valahogy mégse ragadott meg annyira. Persze Liam után ez nem meglepő.
Az utolsó Harry volt, akinek göndör, barna haja volt, és számomra egyáltalán nem szimpatikus arca. Mindeggyikőjüknek bemutatkoztam majd egy padra leülve dumáltunk. Nem tudom miért, de Liam próbált távol tartani a többiektől. nem feltünően, csak úgy hogy én észrevegyem. Pedig egészen megkedveltem a srácokat. Sőt, nagyon is. Köbö este 8-ig csak lézengtünk jobbra-balra, közben szétröhögtük az agyunkat, Zayn a tetkóimról kérdezett, neki is volt néhány, Harryvel Coldplayt énekeltünk, Louis vicceket mesélt, amiken valahogy csak én röhögtem. Lehet hogy a fiúknak már százszor elmondta. Niallel pedig spanyolul beszélgettünk, így idegesítettük fel a többieket. Még képet is csináltam róluk, ami azóta a telefonom háttere.:)
Elköszöntünk egymástól, ígérve hogy hamarosan, NAGYON hamarosan találkozunk. Hazafelé menet pillangók repkedtek a gyomromban, és csak mosolyogtam. Otthon egy percre még bekapcsoltam a gépem lefekvés előtt, elkezdtem követni mind az ötüket twitteren, és facebookra is felmentem.
5 darab felkérésem jött.:)
~Vége.
-Kösz.-motyogtam. Nem szerettem ha észreveszik őket, ami nem volt nehéz. Nem szégyelltem eggyiket se....csak fura.-Neked van ?-váltottam témát.
-Nem, nincsenek-jött az egyszerű válasz.-Majd ha okom is lesz rá.
-Hát, már van.
-Például ?-kérdezte mosolyogva.
-Híres vagy ?-kérdeztem vissza. Ez nem elég ok ? Mikor én megnyertem az x factort rögtön két szárnyat tetováltattam a hátamra. Ez másnak ilyen fura ?? Lehet hogy velem van a baj...
-Arról mégis milyen tetkót csináltassak ?-kérdezte. Csodálkoztam, de közben ezernyi gondolatom támadt.
-Hát lehet egy dalotokból részlet, vagy a nap amikor bejutottatok, vagy egy sima csoportkép...-soroltam. Elvégre ebben profi vagyok. Ezt már ő is tudja.
Hatalmasat mosolygott, majd kinézett a kávézó ablakán.-Itt vannak.-mondta, miközben az összes mosoly eltűnt az arcáról. Kinéztem, és megláttam 4 srácot. A 4-ből igazából csak egy volt szimpatikus. Mekkora mázlim van. Rájuk mosolyogtam, majd magabiztosan elindultam kifelé. Mikor kiléptem, olyan érzésem támadt mintha egy filmben lennék. A szél fújta a hajam, én pedig lassan mozogtam, mindeközben pedig csak vigyorogtam.A fiúk pedig leütött szájjal, zsebre tett kézzel néztek, és néha odasúgtak egymásnak valamit. Ez egy kicsit megrémített. Bevártam Liamet, és mikor mellém került oda hajtotta a fejét.-Nyugi.-mondta édes hangon. Csak bólogattam. Nem is az érdekelt hogy mit mondott, elvégre egyáltalán nem féltem, hanem az hogy egy centire volt az arcomtól.
Elindultunk a fiúk felé, akik már abbahagyták a sugdolózást, és mintha angyalt láttak volna bámultak.
-Helóó- mondták egyszerre, elég fura hangsúllyal.
-Sziasztok-köszöntem vissza ugyanazzal a hangsúllyal, mire elkezdtek nevetni.
-Chery, bemutatom ezeket a hülyéket-mondta Liam-Niall, Louis, Zayn, és Harry.
Niall egy szőke, piros pólós fiú volt. Nem ő volt a kiszemelt, de azért mosolyogva kezet fogtam vele.
Louis egy barna hajú srác volt, aki így közelről már tök jól nézett ki, és már a jelenléte is vicces volt. Gondolom ő a móka mester a csapatban.
A következő fiú, Zayn volt a kiszemeltem az ablakból. Ugyanolyan sötét bőre volt mint az enyém, fekete, felzselézett haj, és gyönyörű arc. Fura,valahogy mégse ragadott meg annyira. Persze Liam után ez nem meglepő.
Az utolsó Harry volt, akinek göndör, barna haja volt, és számomra egyáltalán nem szimpatikus arca. Mindeggyikőjüknek bemutatkoztam majd egy padra leülve dumáltunk. Nem tudom miért, de Liam próbált távol tartani a többiektől. nem feltünően, csak úgy hogy én észrevegyem. Pedig egészen megkedveltem a srácokat. Sőt, nagyon is. Köbö este 8-ig csak lézengtünk jobbra-balra, közben szétröhögtük az agyunkat, Zayn a tetkóimról kérdezett, neki is volt néhány, Harryvel Coldplayt énekeltünk, Louis vicceket mesélt, amiken valahogy csak én röhögtem. Lehet hogy a fiúknak már százszor elmondta. Niallel pedig spanyolul beszélgettünk, így idegesítettük fel a többieket. Még képet is csináltam róluk, ami azóta a telefonom háttere.:)
Elköszöntünk egymástól, ígérve hogy hamarosan, NAGYON hamarosan találkozunk. Hazafelé menet pillangók repkedtek a gyomromban, és csak mosolyogtam. Otthon egy percre még bekapcsoltam a gépem lefekvés előtt, elkezdtem követni mind az ötüket twitteren, és facebookra is felmentem.
5 darab felkérésem jött.:)
~Vége.
3.rész- Csak mi.
A kocsiban a figyelmem fele az útra, a másik fele pedig Liamre szegeződött. Szerencsére a napszemüvegemben nem látszott, hogy a szemem sarkából egyfolytában őt bámulom. Például csak most tűnt fel hogy mennyire jól van belőve a haja. És a ruhája is csak most tűnt fel. Egyszerű barna kockás ing, farmer, és egy fehér Converse. Cipő terén végülis összeillünk...
Az egyik pirosnál észrevettem, hogy egy kicsit feszeng. Aggódva szóltam hozzá.
-Valami baj van ?
-Nem nincs semmi.-mondta.-Csak elég fura hogy egy lány vezet, és nem én.-Mosolyodott el.
-Legközelebb hozz magaddal kocsit.-zártam rövidre. III. Világháború ne törjön ki azért, mert nem vezethet. Elnevette magát, és a Starbucksig nem igazán szólalt meg.
Megérkeztünk vettünk egy kávét (vagyis ő vett), és leültünk egy asztalhoz.
-Na és, milyen a rivaldafényben lenni ?-kérdezte.
-Ezt 2 év után kérdezed ?-mosolyogtam. Igazából a kérdés is furcsa volt. Amolyan "szólaljunk már meg, mert ez tök ciki"-nek éreztem.-Neked milyen ?
-Furcsa.-mondta.- De már úgy ahogy megszoktam. Inkább a családomnak kéne megszoknia.
-Meg a barátnődnek.-csúszott ki a számon. Legbelül felpofoztam magam. Mekkora idióta vagyok. A végén viszont már nem tűnt olyan nagy hülyeségnek. Elvégre tudnom kell, hogy bepróbálkozhatok, vagy sem. Rámnézett, majd elmosolyodott.
-Nem, nincs barátnőm-mondta elképesztően aranyosan. Megcsörrent a telefonja. Megkönnyebbültem. Addig legalább nem látja, hogy mekkora kő esett le a szívemről.
-Bocsi, csak a fiúk azok.-mondta, mire bólintottam és már fel is vette.
-Halló.Szia.Nem, nem vagyok otthon. A Starbucksban vagyok egy lánnyal, akit szerencsésen fellöktem.-rám nézett és elmosolyodott, én pedig ugyanígy tettem. Ha tudná hogy nem is ő tehet az egészről...A telefonból hallottam egy csoportos nevetést.
-Hát figyelj, idejöhettek ha akartok-nézett rám gondterhelten. Én csak intettem. Jöjjenek csak, legalább megismerem őket.-Oké, akkor egy negyed óra múlva itt vagytok ? Oké.Heló.
-Jönnek ?-kérdeztem mosolyogva. Szomorúan bólintott. Nem tudtam mire vélni, kérdőn néztem rá, és időbe telt mire észrevette csodálkozásomat.
-Csak nem szeretem ezt az összekötöttséget. Mindehova együtt, mintha egymáshoz lennénk ragadva.-mondta
-Örülj hogy hazavisznek, és nem kell az én kocsimban szenvedned.
-Inkább szenvedek a te Porschédban, mint Niall apjának a kocsijában.-mondta fintorogva. Mosolyogtam, bár nem igazán tudtam hogy ki az a Niall. Annak is örülök, hogy egyáltalán rájöttem arra, hogy mi az a One Direction. Talán egy magazinban láttam őket. Vagy nem is tudom.
Az idő többi részében, egymásról kérdezgettünk, nagyon őszinte volt velem, mindent elmondott, amit egy barátnak tudni kell. Én kevésbé nyíltam meg, nem akartam azzal kezdeni hogy milyen "remek" gyerekkorom volt. Sokat nevettünk, és hála istennek, az a negyed óra csiga lassúsággal telt.
~Vége
Az egyik pirosnál észrevettem, hogy egy kicsit feszeng. Aggódva szóltam hozzá.
-Valami baj van ?
-Nem nincs semmi.-mondta.-Csak elég fura hogy egy lány vezet, és nem én.-Mosolyodott el.
-Legközelebb hozz magaddal kocsit.-zártam rövidre. III. Világháború ne törjön ki azért, mert nem vezethet. Elnevette magát, és a Starbucksig nem igazán szólalt meg.
Megérkeztünk vettünk egy kávét (vagyis ő vett), és leültünk egy asztalhoz.
-Na és, milyen a rivaldafényben lenni ?-kérdezte.
-Ezt 2 év után kérdezed ?-mosolyogtam. Igazából a kérdés is furcsa volt. Amolyan "szólaljunk már meg, mert ez tök ciki"-nek éreztem.-Neked milyen ?
-Furcsa.-mondta.- De már úgy ahogy megszoktam. Inkább a családomnak kéne megszoknia.
-Meg a barátnődnek.-csúszott ki a számon. Legbelül felpofoztam magam. Mekkora idióta vagyok. A végén viszont már nem tűnt olyan nagy hülyeségnek. Elvégre tudnom kell, hogy bepróbálkozhatok, vagy sem. Rámnézett, majd elmosolyodott.
-Nem, nincs barátnőm-mondta elképesztően aranyosan. Megcsörrent a telefonja. Megkönnyebbültem. Addig legalább nem látja, hogy mekkora kő esett le a szívemről.
-Bocsi, csak a fiúk azok.-mondta, mire bólintottam és már fel is vette.
-Halló.Szia.Nem, nem vagyok otthon. A Starbucksban vagyok egy lánnyal, akit szerencsésen fellöktem.-rám nézett és elmosolyodott, én pedig ugyanígy tettem. Ha tudná hogy nem is ő tehet az egészről...A telefonból hallottam egy csoportos nevetést.
-Hát figyelj, idejöhettek ha akartok-nézett rám gondterhelten. Én csak intettem. Jöjjenek csak, legalább megismerem őket.-Oké, akkor egy negyed óra múlva itt vagytok ? Oké.Heló.
-Jönnek ?-kérdeztem mosolyogva. Szomorúan bólintott. Nem tudtam mire vélni, kérdőn néztem rá, és időbe telt mire észrevette csodálkozásomat.
-Csak nem szeretem ezt az összekötöttséget. Mindehova együtt, mintha egymáshoz lennénk ragadva.-mondta
-Örülj hogy hazavisznek, és nem kell az én kocsimban szenvedned.
-Inkább szenvedek a te Porschédban, mint Niall apjának a kocsijában.-mondta fintorogva. Mosolyogtam, bár nem igazán tudtam hogy ki az a Niall. Annak is örülök, hogy egyáltalán rájöttem arra, hogy mi az a One Direction. Talán egy magazinban láttam őket. Vagy nem is tudom.
Az idő többi részében, egymásról kérdezgettünk, nagyon őszinte volt velem, mindent elmondott, amit egy barátnak tudni kell. Én kevésbé nyíltam meg, nem akartam azzal kezdeni hogy milyen "remek" gyerekkorom volt. Sokat nevettünk, és hála istennek, az a negyed óra csiga lassúsággal telt.
~Vége
2012. február 1., szerda
2.rész-Csak Ő
Ami azt illeti, elég nagyot estem. Végtelenül szerencsétlennek éreztem magam. A fehér IPhoneom-szerencsére- a fűbe esett. A szánalmat felváltotta a düh. Iszonyú mérges voltam.
-Te mi a..?- néztem fel azért, hogy jól kioszthassam az illetőt, attól függetlenül hogy nem ő volt a hibás. De megdermedtem. A világ legszebb arca meredt rám értetlenül, aggódva, mégis elképesztően sármosan. A nehezen visszaszerzett becsületemet viszont nem fogja elvenni egy csinos pofi. Megfogtam a telefonom és villám gyorsan feláltam, mielőtt még bármilyen segítséget is nyújthatna.
-Én...nagyon sajnálom, nem láttalak-mondta. A hangjában éreztem a megbánást. Az arcán pedig láttam. Ez nem egyfajta megjátszás volt.
-Nem semmi baj tényleg, az én hibám-mondtam halkan, fáradt hangon, miközben lesöpörtem magam, és megnéztem hogy a telefonom egybe van még. Felnéztem.
-Liam vagyok. Liam Payne.-Mondta mosolyogva, és a kezét nyújtotta.
-Cheryl Thorne. Nagyon örülök.-Mondtam.
-Tudom.-Motyogta halvány mosollyal. Egy másodpercig értetlenül bámultam. Honnan ismer ? Aztán rájöttem. Bakker. Ennyire béna nem lehetek. Két év után sem bírom megszokni. Sajnos túlságosan látszódott az arcomon a meglepődés, a megértés, és a szégyen. Elkezdett röhögni.Milyen helyes...atyám...
-De szerintem te is tudod hogy én ki vagyok...-Mondta megjátszott egoizmussal.
-Kéne ?-Mondtam miközben ráharaptam a számra. Nem ismerős egyáltalán. Egy ilyen arcra...emlékeznék.
Csodálkova nézett egy percig.
-A mostani x factorban 3. lettem az bandámmal. Nem nézel tv-t ?-csodálkozott. Hogy őszinte legyek nem igazán.
-Banda neve ?- Áltattam magam. Nekem mondhat bármit, akkor se fogom tudni. De időhúzásra remek taktika.
-One Direction.-Mikor ezt kimondta még jobban kihúzta magát, és mosolygott. Elkezdtem úgy tenni mintha gondolkoznék. One Direction....Bingóó !!
-Tudoom !!-kiáltottam. Szegény eléggé megrémült, én pedig nyomoromban elkezdtem röhögni.
-Telefonod épségben ?-Váltott témát.
-Igen, persze egyben van. Ha nem, akkor ez van.-Mondtam hanyagul. Most nem a telefon volt a fontos. Hanem Ő.
-Bocsánatkérés képpen, meghívhatlak egy kávéra vagy valamire ?-mondta. Elolvadtam. Milyen jó fej. Nem sokat kellett gondolkoznom. Amúgy is jó esett volna egy kávé.
-Benne vagyok.-Mondtam mosolyogva.-De csak Starbucksot iszok.-Nem köntörfalazok. Hadd tudja kivel áll szemben.
-Tőlem oké, de nincs nálam a kocsim.
-Nekem itt van nem messze....mehetünk.-Néztem rá boci szemekkel
Mosolygott, majd bólintott eggyet. Én pedig nem hittem el az egészet.
~Vége.
-Te mi a..?- néztem fel azért, hogy jól kioszthassam az illetőt, attól függetlenül hogy nem ő volt a hibás. De megdermedtem. A világ legszebb arca meredt rám értetlenül, aggódva, mégis elképesztően sármosan. A nehezen visszaszerzett becsületemet viszont nem fogja elvenni egy csinos pofi. Megfogtam a telefonom és villám gyorsan feláltam, mielőtt még bármilyen segítséget is nyújthatna.
-Én...nagyon sajnálom, nem láttalak-mondta. A hangjában éreztem a megbánást. Az arcán pedig láttam. Ez nem egyfajta megjátszás volt.
-Nem semmi baj tényleg, az én hibám-mondtam halkan, fáradt hangon, miközben lesöpörtem magam, és megnéztem hogy a telefonom egybe van még. Felnéztem.
-Liam vagyok. Liam Payne.-Mondta mosolyogva, és a kezét nyújtotta.
-Cheryl Thorne. Nagyon örülök.-Mondtam.
-Tudom.-Motyogta halvány mosollyal. Egy másodpercig értetlenül bámultam. Honnan ismer ? Aztán rájöttem. Bakker. Ennyire béna nem lehetek. Két év után sem bírom megszokni. Sajnos túlságosan látszódott az arcomon a meglepődés, a megértés, és a szégyen. Elkezdett röhögni.Milyen helyes...atyám...
-De szerintem te is tudod hogy én ki vagyok...-Mondta megjátszott egoizmussal.
-Kéne ?-Mondtam miközben ráharaptam a számra. Nem ismerős egyáltalán. Egy ilyen arcra...emlékeznék.
Csodálkova nézett egy percig.
-A mostani x factorban 3. lettem az bandámmal. Nem nézel tv-t ?-csodálkozott. Hogy őszinte legyek nem igazán.
-Banda neve ?- Áltattam magam. Nekem mondhat bármit, akkor se fogom tudni. De időhúzásra remek taktika.
-One Direction.-Mikor ezt kimondta még jobban kihúzta magát, és mosolygott. Elkezdtem úgy tenni mintha gondolkoznék. One Direction....Bingóó !!
-Tudoom !!-kiáltottam. Szegény eléggé megrémült, én pedig nyomoromban elkezdtem röhögni.
-Telefonod épségben ?-Váltott témát.
-Igen, persze egyben van. Ha nem, akkor ez van.-Mondtam hanyagul. Most nem a telefon volt a fontos. Hanem Ő.
-Bocsánatkérés képpen, meghívhatlak egy kávéra vagy valamire ?-mondta. Elolvadtam. Milyen jó fej. Nem sokat kellett gondolkoznom. Amúgy is jó esett volna egy kávé.
-Benne vagyok.-Mondtam mosolyogva.-De csak Starbucksot iszok.-Nem köntörfalazok. Hadd tudja kivel áll szemben.
-Tőlem oké, de nincs nálam a kocsim.
-Nekem itt van nem messze....mehetünk.-Néztem rá boci szemekkel
Mosolygott, majd bólintott eggyet. Én pedig nem hittem el az egészet.
~Vége.
1. rész-Kezdet.
Csörög az óra. Kinyitom a szemem egy percre hogy rápillantsak az ébresztőre. 7 óra. Unottan lecsapom az órát. Felgörnyedek. Hétfő. Utálom a hétfőt. Ráadásul hideg van. Ami itt ugyan nem nagy cucc, de most különösen az van. Nem csoda, egy topban és egy bugyiban aludtam el. Okos vagyok.
Pár perccel később lementem a konyhába. Üres. Ebben a házban minden üres. Már kezdem unni ezt a magányt. Mindegy. Gyorsan összedobtam egy müzlit, megettem és indultam a hatalmas gardróbomba. Mit vegyek fel ? Döntő kérdés, minden lány életében, minden nap. Hisz' ki tudja mikor jön el a nagy Ő. Egyszerűre fogtam a dolgot. Nem hinném hogy ezen az elcseszett napon jön el értem a hercegem.Hát... nagyot tévedtem.
Választottam egy kék csíkos fehér póló, mellé egy világosbarna farmer, és egy egyszerű fehér Converse. Kisminkeltem magam, és valamilyen felindulásból összefogtam a hajam. Nehéz össze fogni, a csípőmig ér, 12 éves korom óta csak a végéből vágatok le. Összefogtam és a tükörben rögtön a fülemet láttam meg. Elmosolyodtam. A tanárok utálják a fülemet. Szét van lövetve ráadásul azon is van tetkó meg a nyakamon is ami így, összefogott hajjal méginkább látszik. Ennyi erővel az összes testrészemet utálhatják. Lehet hogy tényleg így van. Tökmindegy.
Kihajtottam a garázsból a fehér Porschémmal és elindultam a Starbucksba. Kávét lusta voltam otthon csinálni. Nem értem miért vagyok ilyen trehány. Pedig egy konyhatündér vagyok. Eskü. Sosem mekizek, csak ha dolgozom és nincs időm hazamenni.
Suli után hullafáradtan elindultam a St. James Parkba. Imádom azt a helyet. Mikor odaértem rengeteg szempár nézett rám. Szerencsére a napszemüveg miatt nem látták hogy mennyire bénán kezelem ezt a helyzetet még mindig.
Megcsörrent a telefonom. Megmentette az életemet. Vagyis csak megmentette volna ha nem anyám lett volna az. Fintorogva felvettem.
-Igen ?- kérdeztem unottan.
-Szia drágám, hogy vagy ?-mondta. éreztem az erőltetett jópofizást.Blöee
-Megvagyok. Mondd mit szeretnél ?
-Igazából apád szülinapjáról szerettem volna beszélni.
-Anyaa, két hónap múlva lesz !-mondtam hangosan és hisztérikusan. Erre ismét rám néztek. Zavartan elfordultam.
-Igeen tudom,de egyszerűen nem tudom hogy mit vegyek neki.
-Mindene megvan. Ami meg nincs, azt megveszi magának.-motyogtam.
-Ez rád is vonatkozik. Neked is megvan mindened, mégis kapsz valamit tőlünk minden évben. Ráadásul te sem vagy pénzszűkében.-mondta. A második része nem is igazán érdekelt, az elsőt viszont nem hagyhattam szó nélkül.
- Egy valamim nincs meg. Rendes gyerekkor.-mondtam gúnyosan.
-Erről nem akarok beszélni.-mondta. Rövidre zárta.
-Mindegy nekem most mennem kell.-hazudtam.
-Rendben...jót beszéltünk....szia.
Köszönés nélkül nyomtam ki. Meddig próbálja még játszani a jó anyucit ?
A Twitter oldalamat csekkoltam, amikor valaki nekem jött én pedig elestem. És később...beleestem.
~Vége.
Pár perccel később lementem a konyhába. Üres. Ebben a házban minden üres. Már kezdem unni ezt a magányt. Mindegy. Gyorsan összedobtam egy müzlit, megettem és indultam a hatalmas gardróbomba. Mit vegyek fel ? Döntő kérdés, minden lány életében, minden nap. Hisz' ki tudja mikor jön el a nagy Ő. Egyszerűre fogtam a dolgot. Nem hinném hogy ezen az elcseszett napon jön el értem a hercegem.Hát... nagyot tévedtem.
Választottam egy kék csíkos fehér póló, mellé egy világosbarna farmer, és egy egyszerű fehér Converse. Kisminkeltem magam, és valamilyen felindulásból összefogtam a hajam. Nehéz össze fogni, a csípőmig ér, 12 éves korom óta csak a végéből vágatok le. Összefogtam és a tükörben rögtön a fülemet láttam meg. Elmosolyodtam. A tanárok utálják a fülemet. Szét van lövetve ráadásul azon is van tetkó meg a nyakamon is ami így, összefogott hajjal méginkább látszik. Ennyi erővel az összes testrészemet utálhatják. Lehet hogy tényleg így van. Tökmindegy.
Kihajtottam a garázsból a fehér Porschémmal és elindultam a Starbucksba. Kávét lusta voltam otthon csinálni. Nem értem miért vagyok ilyen trehány. Pedig egy konyhatündér vagyok. Eskü. Sosem mekizek, csak ha dolgozom és nincs időm hazamenni.
Suli után hullafáradtan elindultam a St. James Parkba. Imádom azt a helyet. Mikor odaértem rengeteg szempár nézett rám. Szerencsére a napszemüveg miatt nem látták hogy mennyire bénán kezelem ezt a helyzetet még mindig.
Megcsörrent a telefonom. Megmentette az életemet. Vagyis csak megmentette volna ha nem anyám lett volna az. Fintorogva felvettem.
-Igen ?- kérdeztem unottan.
-Szia drágám, hogy vagy ?-mondta. éreztem az erőltetett jópofizást.Blöee
-Megvagyok. Mondd mit szeretnél ?
-Igazából apád szülinapjáról szerettem volna beszélni.
-Anyaa, két hónap múlva lesz !-mondtam hangosan és hisztérikusan. Erre ismét rám néztek. Zavartan elfordultam.
-Igeen tudom,de egyszerűen nem tudom hogy mit vegyek neki.
-Mindene megvan. Ami meg nincs, azt megveszi magának.-motyogtam.
-Ez rád is vonatkozik. Neked is megvan mindened, mégis kapsz valamit tőlünk minden évben. Ráadásul te sem vagy pénzszűkében.-mondta. A második része nem is igazán érdekelt, az elsőt viszont nem hagyhattam szó nélkül.
- Egy valamim nincs meg. Rendes gyerekkor.-mondtam gúnyosan.
-Erről nem akarok beszélni.-mondta. Rövidre zárta.
-Mindegy nekem most mennem kell.-hazudtam.
-Rendben...jót beszéltünk....szia.
Köszönés nélkül nyomtam ki. Meddig próbálja még játszani a jó anyucit ?
A Twitter oldalamat csekkoltam, amikor valaki nekem jött én pedig elestem. És később...beleestem.
~Vége.
Bevezető-Én, Chery.
Becsukom a szemem. Újra élem a történetem. Újra élem a történetünket. Újra megrémít az a gondolat, hogy ő az enyém. Pont ő. Akiért millióan sóvárognak. És én az övé vagyok. Pont én. Akiért körülbelül ugyanannyian. Ez a mi életünk, a mi sorsunk hogy örökké együtt legyünk. De kezdjük el az egészet az elejétől...Tőlem.
Heló. A nevem Cherilyn Thorne. Röviden Cheryl Thorne. Még rövidebben Cher Thorne. De a Chery is megteszi. Egy átlagos angol tinilány vagyok. Vagyis voltam egészen 15 éves koromig, amikoris megnyertem az X Factort. Wáóh. Nem volt semmi. 17 éves vagyok. A szüleim (akik szintén híresek) Franciaországban élnek. Egész életemben csak repültem oda-vissza London és Párizs között. A nagyszüleim ott éltek, és anyukám francia, ezért szívesen mentünk vissza. Családi életem....egy nagy katasztrófa volt és lesz. Szüleim " szigorú nevelést" akartak nekem és a két bátyámnak (akik szintén híresek....genetika) adni....nos...ebből az elhatározásból a végén valami egészen más lett. Az egész talán azért volt mert egyszerűen...kamasz voltam. Lázadtam. És ez nekik nem tetszett. Tiltások, verések, ordibálások. Ennek hatására elég lázadó lettem. Még annál is jobban ami voltam. És hát...12 évesen egy illegális szalonban megcsináltattam az első tetoválásom. Aztán még eggyet. És még eggyet. Ma már ha jól számolom 45 tetoválásnál tarthatok.(képek hamarosan.szerk.) Ja és ne beszéljünk a piercingekről. Köldök-,Orr-,Nyelv-,Szám fölött is van egy, mindkét fülem végig van lyukasztva.TELJESEN. Mikor az x factorba jelentkeztem még az arcomon is volt kétoldalt, és a szemöldökömön is. Szüleim nem túlságosan örültek neki....ezt ne részletezzük. A suliban persze mindenki szekált, a tanárok fel akarták jelenteni a szüleim,pedig ők mondták hogy nem tehetnek róla, egyszerűen kezelhetetlen a gyerek. Igazuk volt. A stressz és a kiközösítés hatására elkezdtem magam vagdosni. Piáltam, cigiztem, drogoztam is, és mindemellett étkezési zavaraim voltak. 12 éves koromtól 15 éves koromig szanatórium hegyeket jártam meg. Miután kiszabadultam az utolsó szanatóriumból, a báttyáim elvittek Londonba. Ott éltem és megfogadtam, SOHA többet nem szólnak bele az életembe. Valahogy a szülők nélküli lét jobbá tett. Már nem piálok, csak alkalomadtán, nem drogozok,nincsenek étkezési zavaraim, nem vagdosom magam, és cigihez is csak ritkán nyúlok. A vágásaimat persze tetoválások fedik. Kivéve eggyet. A felső karomra hatalmas, ócsároló szöveget írtam a szüleimről, és nem akartam akkora tetoválást csinálni. A vállaim nem is voltak befedve amíg nem találkoztam vele...Így hát ez megmaradt. nem bánom. Emlékeztet hogy honnan jöttem.
Amúgy egy kicsit a külsőmről, és azelrontott belsőmről.
Eléggé mediterrán típusnak néznek ki, ami fura hiszen se Anglia, se Franciaország nem a nagyon barna lányokról híres. Csak a nagymamám Görög, de az már egy kicsit távoli. Tehát barna bőröm van és mindez mellé társul a szőkésbarna, csípőmig érő, szög egyenes, frufrus haj. Nem is kell mondanom, hányszor néznek szolizós p*csának, pedig szolárium közelébe életemben nem mentem. Na mindegy, az ő dolguk. Nem vagyok túl magas, ezért általában magassarkúban vagyok.
A belsőmről legyen elég annyi, hogy a történtekhez képest teljesen más ember lettem. Jó.:)
Ja, és mondtam már hogy híres vagyok ? :D
Iskola címén egy elég nívós gimibe járok. Egyedül lakom egy 10 hálós, konditermes, mindenes hatalmas luxus villában Londonban.
Na de elég ennyi rólam, jöjjön a történetünk.
~Vége
Heló. A nevem Cherilyn Thorne. Röviden Cheryl Thorne. Még rövidebben Cher Thorne. De a Chery is megteszi. Egy átlagos angol tinilány vagyok. Vagyis voltam egészen 15 éves koromig, amikoris megnyertem az X Factort. Wáóh. Nem volt semmi. 17 éves vagyok. A szüleim (akik szintén híresek) Franciaországban élnek. Egész életemben csak repültem oda-vissza London és Párizs között. A nagyszüleim ott éltek, és anyukám francia, ezért szívesen mentünk vissza. Családi életem....egy nagy katasztrófa volt és lesz. Szüleim " szigorú nevelést" akartak nekem és a két bátyámnak (akik szintén híresek....genetika) adni....nos...ebből az elhatározásból a végén valami egészen más lett. Az egész talán azért volt mert egyszerűen...kamasz voltam. Lázadtam. És ez nekik nem tetszett. Tiltások, verések, ordibálások. Ennek hatására elég lázadó lettem. Még annál is jobban ami voltam. És hát...12 évesen egy illegális szalonban megcsináltattam az első tetoválásom. Aztán még eggyet. És még eggyet. Ma már ha jól számolom 45 tetoválásnál tarthatok.(képek hamarosan.szerk.) Ja és ne beszéljünk a piercingekről. Köldök-,Orr-,Nyelv-,Szám fölött is van egy, mindkét fülem végig van lyukasztva.TELJESEN. Mikor az x factorba jelentkeztem még az arcomon is volt kétoldalt, és a szemöldökömön is. Szüleim nem túlságosan örültek neki....ezt ne részletezzük. A suliban persze mindenki szekált, a tanárok fel akarták jelenteni a szüleim,pedig ők mondták hogy nem tehetnek róla, egyszerűen kezelhetetlen a gyerek. Igazuk volt. A stressz és a kiközösítés hatására elkezdtem magam vagdosni. Piáltam, cigiztem, drogoztam is, és mindemellett étkezési zavaraim voltak. 12 éves koromtól 15 éves koromig szanatórium hegyeket jártam meg. Miután kiszabadultam az utolsó szanatóriumból, a báttyáim elvittek Londonba. Ott éltem és megfogadtam, SOHA többet nem szólnak bele az életembe. Valahogy a szülők nélküli lét jobbá tett. Már nem piálok, csak alkalomadtán, nem drogozok,nincsenek étkezési zavaraim, nem vagdosom magam, és cigihez is csak ritkán nyúlok. A vágásaimat persze tetoválások fedik. Kivéve eggyet. A felső karomra hatalmas, ócsároló szöveget írtam a szüleimről, és nem akartam akkora tetoválást csinálni. A vállaim nem is voltak befedve amíg nem találkoztam vele...Így hát ez megmaradt. nem bánom. Emlékeztet hogy honnan jöttem.
Amúgy egy kicsit a külsőmről, és az
Eléggé mediterrán típusnak néznek ki, ami fura hiszen se Anglia, se Franciaország nem a nagyon barna lányokról híres. Csak a nagymamám Görög, de az már egy kicsit távoli. Tehát barna bőröm van és mindez mellé társul a szőkésbarna, csípőmig érő, szög egyenes, frufrus haj. Nem is kell mondanom, hányszor néznek szolizós p*csának, pedig szolárium közelébe életemben nem mentem. Na mindegy, az ő dolguk. Nem vagyok túl magas, ezért általában magassarkúban vagyok.
A belsőmről legyen elég annyi, hogy a történtekhez képest teljesen más ember lettem. Jó.:)
Ja, és mondtam már hogy híres vagyok ? :D
Iskola címén egy elég nívós gimibe járok. Egyedül lakom egy 10 hálós, konditermes, mindenes hatalmas luxus villában Londonban.
Na de elég ennyi rólam, jöjjön a történetünk.
~Vége
Sziasztok.!!! ^^
Hamarosan elindul a blog, remélhetőleg egy társszerkivel.:33
A történet Liam Payneről az X factorból és egy híres énekesnőről szól majd.
Köszönönm/Köszönjük hogy benéztetek.^^
~Helóó
A történet Liam Payneről az X factorból és egy híres énekesnőről szól majd.
Köszönönm/Köszönjük hogy benéztetek.^^
~Helóó
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)